Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VEDLÉS VÍZÖNTŐ IDEJÉN

013.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VEDLÉS VÍZÖNTŐ IDEJÉN

 

 

 

Ahogy a bőrt levedled,

sebezhető leszel.

Védtelen.

 

Feküdnél februári napra,

csöppnyi fej, benne csöppnyi agy.

Parancsa küld, és visszatart.

Túl nagy ma még a fagy hatalma,

nem jó közeg a tél hava,

s a korong dőlt szögben érkező sugára

csak csalóka.

Hitegetés.

 

Kígyóveremben,

társtalan,

tán átvészeled a közbenső időt,

és száríttatsz magadra

sok intő jelet,

vigyázz, óvatlan léptű

lelkes állat, figyelem!

A kígyó vagyok,

hullámban, zsugorban,

körbe-karikában, a nyílsebes.

Almát kínáló

papucsban szobádba csusszanó

résekben búvó

osztott-oszthatatlan magántörténelem.

Mióta mérik az időt.

Neked.

Nekem.

 

A vedlés nehéz ügy.

Viselem.

A februári fagy

pár centit növesztett

két megmaradt

kiálló, visszahúzható, pudvás

méregfogon.

 

Az elhasznált bőrt majd leadom

valami táskásnak

a cserzősoron,

Újpesten.

 

 

Balog Gábor (eculeus)

-csataloo-

2012.02.08.