Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VÁLASZTÁS PESTEN

 

201004012006febru3.jpg

 

VÁLASZTÁS PESTEN

 

Nem vagyok „pesti”, ergo nem tisztem eldönteni, csak úgy, egy személyben és kizárólag rám tartozón, ki legyen az új főpolgármestere fővárosomnak.

Vidékiként nosztalgiával gondolok azokra a nem oly régi, már rendszerváltozás utáni időkre, amikor mi, itt vidéken, tojtunk a jelöltek és önjelöltek pártállására, mint tyúk a jászol alá, s nagy vígan megválasztottuk évek során a faluért sokat és mérhetőt tett volt MSZMP-s kádert, vagy épp a bőrét sosem parancsra-szélre levedlő csendes nyakast. Nem volt okunk szégyenkezésre akkor sem, ha a főirány, az országos, a nagyobb településeken tábor és zászló után szavazott – ő dolgunk, mormogtuk magunkban.

Pedig ne higgyétek, hogy nálunk nem politizált a fél falu, vagy többen akár. Agitált a fél-, vagy egészen fasiszta, megüzente, mit nyerünk, mit vesztünk „hovaszavazással” a kormány, sőt, ritkaságként pár nagy arcot is megvillantott huss, ma itt, holnap ott kampánykörúton a teljes pártpaletta. Tetszik, nem tetszik, ennek a mentalitásnak charmja volt.

 

Maradtunk konzervatívok, mi, itt, falun, szavazunk majd megint. Csöppnyi változással a világ megítélésében. Ma, köztünk több a fél-, vagy egészen fasiszta. Több a beszari, több a haszonleső. A többség gondolkodását eluralta a látszat. Látszata annak, hogy sikeresek vagyunk, hisz adósságaink elengedte a jó ember, végre keresztény világ van, a faluban már nincs zsidó, és a cigányok betelepülését is kordában tartjuk, ha kell, ha nem. A templom nagyobb ünnepeken tele, a kocsmák zöme bezárt. A maradékban ágál ugyan hetente egyszer pár agyament pártos-balos, de őket könnyű kiutálni, nem verekszenek.

Nálunk a parlagfüvet elrejti a tábla, napraforgóval, kukoricával vetett. Nálunk a vízpart ezüsthomok. Nálunk nem csap be senki, senkit Falussal, mind falusiak vagyunk. Nálunk esténként nézik a nézhetetlent, s nem hat-nyolc, de ötvennégy csatornán ugyanazt. A műveletlenséget sem lehetne ránk sütni csak úgy, sebtiben, mert a sütögetőre hamar rákérdeznénk, tudod-e pajtás, mikor alapult a településünk, mikortól van írásos nyoma, s mellékkérdésként, adalékként, ugyan, tedd már hozzá, te mikor költöztél ide?

Nálunk szinte észrevétlen a lepukkanás. A betörősebbeket lefülelik, kivonják a forgalomból pár évre, a kevésbé betörősök elpókereznek lassan már tiltott oldalakon, helyben munkahely az kizárt. Ami van, abban ül család, rokon, elvtestvér (mik is az elvek?).

Talán, talán-talán mégis van mutatója annak, rossz irányba megyünk! Nem oly rég arról szólt a fáma, s a hozzáállás is ahhoz igazodott: A falu, egy a kilencszázharmincas évek alatt alapított félkibuc, egy valódi csoda gazdasági függőségében él, nekik szállít, róluk, belőlük húzza a hasznot.

Ma a félkibuc kétharmadával kiürült. Akit kiutálnak, egy idő után elmegy. A falunak marad a segély, a közmunka, meg az önfényezés. Meddig?????

 

Szerencsés vagyok, hogy nem kell pesti főpolgármesterre szavaznom.

A magukat demokratáknak mondók olyan rátermettet választottak jelöltnek, aki hiába tisztességes, hiába tudor, helyből tíz százalék mínusszal indul olyanokkal szemben, mint az ügyvéd, az ismert, a szeretett, sokszor, sok helyen látott Magyar György. Csupán az ismertsége hozna öt százalékot, konyhára.

Én kicsi és tudatlan vagyok annak kiszámításához, mi hoz többet, ha szétrobbantott a nyárikonyha, ha fanyalognak a beszállítók, ha a kondér mellett csak úgy hemzsegnek a beépített mérgezők. Nem tudom, mi a megoldás. Vakhit és vakszavazat, azoknak, akik, jogosultak, vagy békanyelés, megint.

Látom a kerékkötőket, megnevezhetném őket, s érvelésembe kevesen tudnának belekötni.

Minek?

Ha egymás kurvajó felpofozása után a részenként túlélésért pedálozó baloldalnak fontosabb az önidentitás megtartása a győzelemnél – lelkük rajta.

Én, a szavazásból Pesten felmentetést kaptam.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o14.o8.15.

P.S. Választás után ne keressetek meg, hogy igazam volt! .