Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÜZENET OLGINAK

10592879_10203572271085829_6637406179768738011_n.jpg

 

 

 

 

 

 

ÜZENET OLGINAK

 

Békés, boldog Karácsonyt neked, Olgi!

Tegnap, huszonnegyedikén mi is Fiúvárással voltunk elfoglalva. Megjött nekünk is. Tudod, a kisebbik Fiam Karácsony éjen is dolgozik. Fél tizenkettőre érte mentünk Fiúvárás címén, hogy hazafurikázzuk.

Éjfélre értünk haza. A Jézus hozott nekem azonnal egy deci vodkát, mert szeretem, és bevásároltam belőle pont egy üveggel Karácsonyra, katolikus indíttatású, pravoszláv ortodoxiában megedződött, hívő, metodista: Karácsonyra.

Élveztem a nekem már rég felnőtt Jézust, a minden keresztrefeszítések előttit, a hal és kenyérosztót, szokással, népek vallási-történelmi hagyományaival hozzáragasztott fenyőillatával, gömbökkel, villódzókkal a kínai fénygirland alatt, a Csodatevőt, hogy béke van. Fiam eszi a halászlevem, és dicséri, hogy ez eddig a mindent-verő legjobb, s utána kétpofára eszi a Livi díszítette tányérról (gomba , rizs, cukorborsó, citromkarika és négyféle savanya) a rántott halat.

Ott ültem a terített asztal mellett és néztem, ahogy szeretteim:  Feleségem és kisebbik Fiam esznek.

Imádtam Jézust és vodkát is. Utóbbival a hatvanöt évem alatt többször, előbbivel, csak keserveim legnagyobb éveiben, de mindenképp tartalmasabban találkoztam. Bezsebeltem a szakács-felmagasztosulást (bár a sült hal az asszony érdeme volt) és köszönetet mondtam a sorsomért.

Köszönetet korán elment anyámnak némi feddéssel azért, hogy korán elment. Őt, az esemény után negyven évvel követő apámnak, aki soha nem szeretett, a halálos ágyán is csak ütni tudott. Feleségeimnek rendre, sorban, időrendben, mert szép, okos fiakat szültek maguknak-nekem, és Fiaimnak is, mert az egyik ilyen, a másik is ilyen, de alapból, kétlábbal jó mind a kettő.

Vodkásan mondtam afféle áldást, könyörgést, Iványi Gáborért. Mondtam, az elesettekért. A nem hívőkért, nem kérve senkitől, hogy hívők legyenek. És mondtam valami affélét is, csöndben, belül, hogy nem kell több, csak az a kétszer faragott, kettős kőtábla.

Nem az első három, a kötelező paranccsal, ami látszólag a legfontosabb! Isteneink, vagy egyetlen Istenünk lehet látszatra különböző – lényegük egy. Nem lehet elfogadott, befogadott sorsosom, szomszédom, aki nem az elfogadás, a különbözőség ellenére is a megbecsülés, a béke hitét vallja. Gyűlölöm a legkülönbözőbb indíttatású fanatikusakat, akik képtelenek megkülönböztetni, egyszerű, emberi cselekvéseinket, s mindennek nyakába varrják az isteni indíttatást, elrendeltetettséget.

Nincs isteni elrendeltetés, csak egy! Ember legyél! Jó ember. A lehetőség szerint mindig kevésbé esendő, mint talpon álló, de maradj mindig töretlen gerinces.

Ha megengeded, az eszmefuttatás unalmassága után, áldást mondok, mert tehetem, s áldást kérek, mert mindegy, ki hallgatja meg, ki bólint rá, vagy hagyja feledetten milliárdnyi kérés mellett, -teheti - olvasatlanul.....

Szeretném, ha tisztább, egyszerűbb, élhetőbb lenne minden velemlakó, ember, vagy embernek csúfolt lények világa. Szeretném, ha nem a kiskapukról, országos lopásokról szólna a hazai világ. Szeretném, ha nem kísértene felhők szélén a röhögő Grószkarcsi, Losonczy, a nekik még lentről umcogó Zűrös, meg Pozsgay, hogy ők lettek a nyerők, ha áttételesen is.

Na, ennyit Olgi, Karácsony éjjeléről.

BÉKÉT A FÖLDÖN MINDEN JÓAKATATÚ EMBERNEK!

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.12.25.