Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÜZENET 2OI6

img_8072.jpg

ÜZENET

Kicsinkét megszakad a folytonosság
a család vár, menni kell
a nem közös vérvonalra is tenni kell virágot,
tesó három lányt nevel,
s látni kell azt is.
Kicsinkét megáll a sorsközösség,
rímekben tobzódik torz disszonancia,
menetrendeket lesek, elemzek,
várom, mikor jössz haza.
Pedig jár onnan is, szeretet-massza
a robotosnak. A nőnek, a lánynak,
kinek arcába hazudnak tört sorsok,
minden lenyom mosdatlanság, poloska,
de tudja, a vertnek, vesztesnek 
összes mocska mögött is ember él.
Segíteni kell. Naponta.
Gyere, gyere haza,
ha érzed a mérlegen, most elég.
A passzus, pihenőre lejár.
Főzök neked, mit otthon nem ettél,
és elringatlak, ahogy illik.
Kijár.

Most verset írtam.
Amolyan egyszerűt.
Kacskaringósra sikerült prosztó mondatokba
próbáltam rejteni hitet, derűt,
hogy lesz. lesz holnap is.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2ol6.1o.26.