Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TULAJDONKÉPPEN 2012

2012.05.11.-017.jpg

 

TULAJDONKÉPPEN

 

Tulajdonképpen nagy tanítómnak,

a Barbinak, a babának kéne írnom

valami köszönő-félét, hogy ismerlek, szeretlek,

de írni nem tudsz,

csak kibeszélni a mások titkait.

Inkább mondom el én.

 

Milyen Lívia?

 

Valami szabadon, kötetlen forma,

rím és rímtelenség.

Ért, tarol, mert őszinte,  

minden sora törik, verstannak fricska,

de összességében másolhatatlan.

Pazar tárháza tiszta lapoknak,

érkezésnek viráglengetéses peronon,

félénk csókoknak szex előtt, hogy tudjam,

és tudja dettó,

sűrű apró nyögések jönnek menetrend szerint utána,

fogható valóság. Utánozhatatlanul,

mint a verse.

 

Tulajdonképpen magamnak írom.

Írhatnám jó Líviámnak, de mellettem ül,

és minden megkívánt, ismert vagy ismeretlen pózban

kielégül, ha arra viszi a hangulat,

szóval,  elmúlt egy dolgos nap.

Büntetőjogot tanultunk.

Ő kényszerből én meg spontán,

és konzekvenciákat vontunk a végén,

hogy szeretek veled élni és nem érdekel költői etika,

kibeszélés,

csak az,

hogy szeretek veled élni Lívia.

 

Tart.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.05.11.