Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TUDOM, HOGY ÉL

 

Mondd, hol a folyó,

amin hidat kell vernem,

hol a zárótűz,

amin át kell mennem,

hol az örvény, amiből kimentem,

és melyik kályha mellett

melegítsem,

miközben szárad ruhája?

 

Mondd, mikor lesz vége,

mindig bajba kerül!

Van még esély,

hogy nem menekül tovább,

sem maga, sem mások elől?

 

Töröm fejem

sokféle megoldásokon,

üzennék minden

ösvényről, mit megtaláltam,

helyette hatszor bejártam,

merre menjen,

mikor, mire figyeljen,

és kéretlenül

egyengetném az útját.

 

Sem apja, sem szeretője

nem vagyok.

Megsértődött a nyáron.

Hajnalok ködében lábom

rosszul rakta ki

tangó egyszerű lépéseit.

 Többet kellett volna

kívánnom,

hogy elfogadjon.

 

Talán.

 

BGJ.2007.10.22.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kaufzsof@enternet.hu

(Kaufmanné Kovách Zsófia, 2008.02.26 12:15)

Nagyon szépek a verseid, de szomorúak, mélabúsak, tűnődőek. Sosem írsz derűsebbet, mókásat?
Mikor kezdtél írni? Már diákkorodban , vagy csak egy nagy csapás, csalódás, meglepetés után?
Igazán érzékletesek, mégis szomorú leszek tőlük!