Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TIZENKÉT STÁCIÓ

ÖN-FESTÉS ELŐTT

 

Rám köszönt rég a hajnal

és dolgom is van.

A falpenésszel vívok háborút,

ABBA születtem.

Fogatlanul.

Körülvett, nevelt.

Eszméket, értékeket közvetített

zölden, falon, és űberelte is

messzi testvér hangzatos-lózungos

semmittudása.

Szocreklámba ágyazott, átírt Biblia,

hogy én,

bizony én vagyok az Ember fia,

világra szült, pottyantott

új Messiás.

 

Dehogy voltam sepercre az!

Csak botladoztam, itt-ott tanultam,

szereztem papírt szerzett tudáshoz,

igazodáshoz, útvesztőben.

Sokat nem ért.

 

Lidérc ébresztett reggelente.

Félálom, s ébredés között mesélte,

ő volt a Nő, ki tegnap este elaltatott….

 

Több párom is volt.

Lelencbe adtam összes együtt

kierőlködött gyermekünk.

Szüléskor , mindegy, ki volt a szenvedő,

én mulattam.

Meg az utca velem.

 

Van itt, Horányban

egy titkos, senki nem látta

nagy terem.

Fala az évszakok. Teteje égbolt.

Ismerem.

Egyedül én.

Bezártság szigetén vörösbegy

szedi fel kitett,

régi mozikból megmaradt,

hobbiból őrzött

szotyolámat.

Pörkölt, enyhén besózott,

Napraforgómagot.

 

Jó napot mindenkinek!

Megyek falat festeni.

Mésszel.

Háborúm a penésszel tart.

Mégmíg élek.

 

-csataloo-

BGJ.2009.11.03.