Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

TENYÉREN

 

Abban mi volt a trükk,

hogy kiálltál értem,

mikor ment szekér,

hullt rád arany eső,

gondod semmi,

mindent bezsebeltél,

hozzá még szerettelek?

A jót elviselni könnyű,

disszonánsnak az idillbe

legfeljebb jómagam

rondítottam a képet.

Mondhatod, ahhoz is

gyomor kell,

szerintem csupán tiszta fej,

számító, meg

némi szemhúnyások.

Adok-kapok. Játék,

és persze élet is.

Te elfogadsz,

és én teszlek

jó nagy tenyérre,

emellek fel,

egész az égig.

Veszély semmi,

tenyéren vagy,

nem marokban,

fenn a fényben,

lábad alatt,

csak porszem a föld.

Minden zöld,

lenn neked hoz tavaszt,

vagy legalább mesél tavaszról,

úgy, hogy ne beszélj nekem

elviselhetetlen egóról,

horkolásról,

kéretlen hozzádbújásról,

mert kiszámítottad,

mit adsz

a látványért cserébe.

 

A következtetést

vond le magad.

Maradsz, vagy mész

egy házzal tovább!

Mindegy: könnyű vagy!

 

Bgj.2007.08.10./2008.02.19.