Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TALÁLKOZÁS 

 

 

 

A császárral futottam össze

bazársoron,

kérdezte hogy élek,

s míg válogattunk a polcokon,

ő kenyeret, én a morzsát ,

gondját szürke tétlenségnek

minek mondtam volna el,

egy császárt úgysem érdekel,

hogy élnek leszakadt

alattvalók.

 

Egykor jó embere voltam,

hittem benne, ugrottam

tűzbe érte, s a helyzet,

bár változott, csöppnyi összeomlás

után, új birodalmat hozott neki.

Nekem, s sok más

szekértolónak,

abban nem volt meg helyem.

 

Féltettem.

Császárok sorsát ismerem.

 

Hogy elbúcsúztunk,

csak szemét figyeltem.

Meghívott palotába,

mit én is építettem,

téglánként, rakva sorba,

egymás fölé

nevének dicséretét.

 

Ave Caesar! Tógában törpe Mózes!

Csak tudd! Júdea szenved,

s a Templom már nem áll.

Palotádba? El nem megyek,

de ott leszek kürtös nagy sereggel,

ha érted kell újra bevennem,

mint tettem robotosként:

Jerichót!

 

Aztán, mint jó római,

újra visszatérek válogatni

morzsát a polcon,

bazársoron.

BGJ.2007.11.17.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Találkozás

(Kocsó Gabi, 2008.10.24 17:24)

Nem tudok tudományosan hozzászólni, de minden benne van.
Gabi