Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TAKARÍTÁS

 baroda-delhi-062.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TAKARÍTÁS

 

Kidobnám életem összes sarát,

de úgy járok vele, mint Augiásznál,

derékig visszatérne mind.

 

A hibáim, sok tévedésem,

Saját kertekben és idegenben

elszórt magvetésem.

A hervadt és száraz virágok.

Az ölelésre váró tanulni vágyók.

A hajóim, vontatva, gépmenetben.

A pacsirta, május éji csendben.

Köves terasz, a jó Horányban.

Koldus szépségkirálynő,

messze Indiában.

Munka, szívlapát, dobok.

Tüzek, nyíltparancs pucolni!

Dilemma: Maradni? Kivándorolni?

És kopott fedéllel zsoltárkönyv, Biblia,

ember, Ember Fia,

pár nagyária.

Csendben énekelt mozgalmi ének,

Che, majd újra Che, és hogy levitézlett

hit eszmékben, tömegben,

hogy kényelmesebb megfeszülni

betonkereszten,

hogy rejtőzni kell, mert nem jó, ha látnak,

kinyílni is kell ablaknak, virágnak!

Hogy csokrokat kötnék kazalba

az én Líviámnak,

hogy takarót osztanék, mindig ott, hol fáznak,

hogy új porlasztó kell lepukkant Ladámnak,

verőlegény helyett beállnék cigánynak!

Szerelmet keresnék

új rabruhának….

Nehéz a munkája minden Augiásznak!

 

Inkább hagyom. Maradjanak.

Nem baj, ha visszajárnak, ágyamra ülnek,

repedt sarokkal derülnek tisztességeken.

Derékig lomban, lehet,

de köröttem, velem marad mind.

Ez az életem.

 

Majd jön Héraklész, idővel, s körbemos

két jó folyóval.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.03.11.