Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZŰCS SZILVINEK

img_3592.jpg

SZŰCS SZILVINEK

 

Tudod, Szilvi, gyakorlatilag csak veled kommunikálok.

Te maradtál az induló negyvenháromból, pedig bejelölt-visszajelzett ismerős akad jó pár a facsén.

Emlékszem a sláger osztálytársakra, az elit osztály elitjeire, épp úgy, ahogy a páriákra.

Tudom, mit láttam, tudom mi volt a menő, a trendi és emlékszem mindig a jóra.

Tudom, hol voltam elfogadhatatlan és miért. Ragozhatnám, de minek.

Anyám halála, s az együttérzés valami keveset változtatott a helyzetemen anno. Szánni könnyebb volt, mint szeretni, megérteni.

Vonatkozik mindez azokra is, akik a velem-cipőben jártak, kerestek utat. A kiutáltakra az első padsorból épp úgy, mint az ébredő szexualitás jó-rossz útjait választó ma madársúlyú, vagy elhízottjaira.

Tudod, abban a gladiátorképzőben azért figyeltem.

Sokat tanultam egy- és sokhitűektől, s a szétszéledés után is őrzöm mind a végzett, s a nem végzett kibukottakat. Évtizedeken keresztül figyeltem sorsukat, drukkoltam mindért, azt hiszem, következetesen. Egy csodalányról, osztályfőnököm lányáról még hétéves korából is van képem, most kaptam családi archívumból. Őrzöm a csöpp agyamban, őrzöm szeretettel a csapottvállú buzi minden emberségét, beleértve az utolsó, veletek közös találkozást, ahol kívánnivaló kis feleséggel villogott, és őrzöm a karvalyorrú elment csöndes báját, befogadó távolságtartását. Emlékszem a földalattira, a derekas tartású, lassú víz Miklósra, a tornasor legelejéről.

Naponta rácsodálkozom az elveszettnek hitt kiközösített utóvizsgás eredményére és köpök arra, hogy Balázs Andris nincs a felmutatható őrzöttek, nincs az értékeim között. Tudás - mondanád - itt, nálam. Bujkálás amott. Az, mondanám - fölöslegesen.

Beszédre, kommunikációra, mára csak te maradtál. Kikopott a valóban barát, a két évig padtárs, a nőnemű. Csalódott, vagy megöregedett a lehetséges párbeszédekben valamelyikünk.

Innen legyintek!

Mindegy, hol éltek, kedveseim! Pécsen (!), Olaszországban, Ausztráliában vagy távolabb. Ráncosak vagytok és szétesett minden arcotok, vagy maradtatok szépek, fiatalok, nekem beszéd, szavak nélkül is megmaradtok.

Fiatalon.

Fiatalon.

És, ha élek, netán behívót is kapok, elmegyek majd az osztálytalálkozóra, ha lesz, és megdicsérem szőröslábú Őzikét, milyen jól tartja magát, beosztok egy pluszjelet a pinabolond futómatekosnak, sőt a mindig-idol kajakost is megkínálom egy hovajutottál-al.

Ha megélem, és ott lehetek, hiányozni csak egyvalaki fog igazán. Bécsi, az irodalomtanár, akit utáltam, s akinek mindig, mindenben igaza volt. Ivasiscska majd vezényel hozzá karéneket fentről-lentről.

 

Csók Neked, és mindenkinek!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o3.16.