Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZOBORHÁBORÚ

005--8-.jpg

SZOBORHÁBORÚ

 

Má'meg nyakamba szottyant az a robotos énem, nem hagy békén, szítja a vitát Nurmival, a futós számítógépemmel, s csöppet sem törődik azzal, hogy az elfutott betűk, törlődött gondolatsorok visszaállításához plusz energia és többlettudás is kell a magam energiaráfordítási szándékaimhoz, és tudásszintemhez viszonyítva. Talán jobban ismer bárki másnál, mert a nyakamból csak nem szállna le, tudja, ha belefogtam valamibe, hát végigviszem.

 

A Nagy (nemzeti!) Szoborháborúról akartam írni, amit megírtam elszállt, de ím, rekonstruálom, kirakom fényre, olvadni, avasodni, meg köpködőnek, kinek mi koppan le belőle.

 

A Nagy Szoborháború 199o-ben kezdődött. Kérem, ne tessenek nekem Sztalin papával jönni, hogy volt olyan is, meg számíthatjuk az eredetet pl. onnan is, mert nem érdekel, ki számítja onnan, és ki nem. Nálam, a Nagy Szoborháború 199o-ben a ma egyre szépülő emlékű Antallal kezdődött.

 

Bizottságok alakultak és megszavaztak. Leszavaztak, bedaruztak és kipateroltak a városból egy jó sor kortörténeti giccset, potenciális jobboldali köpködőt, a fővárosban és vidéken egyaránt. Szoborparkba került sok olyasmi, ami értéktelen, de ugyanúgy oda száműzték a pár értékest is, politikai alapon. Rólam köztudott, hogy olyigen erősen szarok Kun Bélára, hogy ez a szarás, egyes, egyenesági leszármazottjaira, pontosabban, egy bizonyos leszármazottjára ma is aktív, szívből és zsigerből jövő automatizmus, mondhatni kényszer. De meg kell jegyeznem, kedves Barátaim, A Vármezőről elvitt szoborcsoport valami élképesztően jó, sikeres szobrászi munka volt, nem beszélve arról, hogy ugyan, kinek ártott a megváltozott világban?

http://www.artpool.hu/Galantai/sajto/99boros2.html

 

Na, mindegy, ha a bélmunka egyszer beindult, annak nehéz megálljt parancsolni. Kifejezetten örültem a leninvárosi (később tiszaújvárosi) Lenin szobor selejtezésének, mert eleve nem volt más, mint egy oszlopon a makk, szép kopasz, csak csöppet sem haloványlila, hosszú falloszon.. Egykori léte a kommunizmusnak aposztrofált korszak műítészeinek rendszerellenességét simán igazolta/igazolja örök időkre.

 

A háború folyt, röpködtek kötelező leninek, de úgy, hogy még a rézgyűjtő kisebbség sem tartott rájuk igényt. Ők, évekkel később a margitszigeti irodalmárfejekre specializálódtak, ha kábelből hiány volt.

És akkor, immár másodszor eljött nekünk a megvilágosodás, eljött Felcsútról orbán. Kövér segédcsapattal, aki, mert párttitkár volt a fél családja összes felmenője, tudta, nagy bizonyossággal tudta, a költőt, a bronzinges, hosszúgatyás nyikhajt, a semmire se jót kell kicsit kipöccinteni megszokott, áldott helyéből, s kitelepíteni a partközelbe, hadd lássa jobban, milyen a dinnyehéj, de dinnyére ne is számítson a büdöslábú proli, örüljön annak, hogy ott, ahová kerül egy magasabb vízszint mellett majd áztatással csökkentheti a lábszagát!

Volt, volt a kitelepítésről egyoldalú társadalmi vita. A társadalom, a megszólalók azt mondták, ne tedd, s a hatalom, a maga egészségesnek hitt bélműködésével tette a véleményre, kitelepített.

 

Tegnap-tegnapelőtt Marx-papát ebrudalták ki onnan, ahol egy zugban gubbasztott, a hülyeség szobraként éltette rendszerváltó, dolgokat át nem gondoló fiatal, s húsz évvel később is kabalaként használta a diák. Kétszer próbálták seggberúgni, másodszorra, némi pénzügyi megszorítások elkerülésének csalárd ítéletével sikerült.

Az idő telt, a szoborháború folytatódott.

Jött Gábriel, Isten katonája, harcos angyal, akit le sosem győzött senki, csak nálunk, valami szövetségesre, behívottra, beengedettre hajazó giccsmadár, amivel Gábriel, a mindig győztes nem tud mit kezdeni.

Marx húz a picsába, de a Gábriel emlékműve fél-döntetlenre áll. A csatát majd bebukja, akinek kevesebb a pénze-hatalma, s ott, onnan indul az újabb fejezet.

 

Kap útilaput talpa alá a Szabadságszobor, Nagy Imrét is eltakarítják, mint Károlyit, s a szervilisek, a seggnyalók megszavazzák majd a „Viktor, a miénk CÖF, plusz duffla CÖF” kompozíciót, tizennégy stációban, minden falura lebontva. Meg egy kisebb köztéri kompozíciót,külpolitikai célzattal, esetleg Jelcin tatának, aki kiebrudalta a politikából Gorbacsovot, s hozta Putyint.

S, hogy festékkel le ne öntsék, majd patrulyt áll mellettük falunként, személyre leosztva, elszámoltatva....

 

....a Gárda.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o14.o8.o8.