Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZKINHED, VAGY NEM SZKINHED

 

 

004--11-.jpg

 

SZKINHED, VAGY NEM SZKINHED?


Skinhead, vagy nem skinhead?

Egyenkapucni, vagy egyéni kapucni, eső miatt?

Vonulás ifjonti kíváncsiságból a tömeggel, vagy vonulás tudatosan, a tizennyolc éves kiforratlan világlátásának útkereséseként, esetleg balhé miatt? Vonulás csöndes szemlélőként (még mindig kapucniban), vagy vonulás ordítozva? S ha ordítozva, vajon mit ordított? Éljen Hankiss, vesszen Hankiss, hazudtatok eleget Hankiss, tudta a kisember, akkor és ott, ki is az a Hankiss?

A Göncz Árpád elleni, csurkista merénylet ott, október 23.-án a friss magyar demokrácia első, szélsőjobbos támadása volt. Sehol nem bizonyított, de hiszem, hogy az akkori MDF köreiben jó sokan tudtak a készülő merényletről, s előre vigyorogtak, mi lesz! Sokan, akik ma is részei a politikai „elitnek”, pedig csurkát már falja a föld jó ideje. Csak eszmeisége maradt itt az átigazolt, liberálisból ókonzervatív sámánistává vedlett focistában, támogatott és szeretett hónaljszőrkinövésében, a kör közepén állok szívlapáttal cigányverő és vérvonal tisztító vonában, a képük ájtatosan félrefordító surján-utódokban, no meg a buta, buta, butított butíthatókban.

Ott volt, nem volt ott, ordított, vagy nem, köpködött és erősnek érezte magát, amolyan forradalmárnak az a kisember, tizennyolc évesen a helyszínen? Meghatározta a későbbi életét a jelenlét, arra ment tovább, amerre indult, vagy futó kaland, és sorsa, meggyőződései másféleképp alakultak? Nyitottnak tűnő kérdéssor, pedig nem az! Tudjuk, másfelé orientálódott, máshol, más eszmevilágban nőtte ki magát. Lehetett volna sneidertamás is a későbbiekben, mert mindannyiunkból lehet jó és gonosz, csak rajtunk múlik, merre megyünk tovább.

Hatvannégy évemben jól megtanultam: A hitelvesztés legbiztosabb garanciája a hazugság, a mismásolás! Azok a szégyenfoltok, amik minden ember életében megvannak, élnek, legföljebb rejtettek. A szégyenfoltok, amik letagadásánál nincs, sosem lehet nagyobb hiba!

Minden ellenérdekelt képes, s szerencsével sikeres is abban, hogy a célszemély elásott, eltemetettnek hitt kis piszkait kiássa, fényre tegye.

Van jobb védekezés, mint az igazmondás, a feltétlen beismerés, a bűnbánat, ha kell, s az egyenes gerinccel kiállás, vállalva mindent, ami volt?

Most a kisember hazudik.

Megint.

Megszokta, mint a lebukottak, a simonok. József Attila nem róluk írt csodálatos költeményt. Megszokta, látta, hogy hazudhat, mint a stiklik soha le nem bukott bújtatottjai, haszonélvezői. Az őszödi beszéd célzott alanyai.

Orbán lebukott a székházpénz-lopással? Lebukott kis családja a gánti bányaüggyel? Lebukott a sárazsadányi szőleivel? Lebukott az irányított közbeszerzések bármelyikével, vagy a magyar nonpluszultrával, a felcsúti stadionnal? Ugye, igen? Ugye nem? Orbán a hatalom. Megúszta, s hoz kellő számú törvényt, ha kell, hogy megússza még egy ideig.


Az ordító majom, s itt nem a szoci kis sanyira gondolok kivételesen, nem fogja megúszni! Oka, csak egy van. A félsz-beszariság, a jellem, az emberré-válás stádiumai között az önbecsapás és a hazugság védelmének egyént, csoportot, pártot felmagasztosító mítosza.

S, persze a bukás.

A fasisztának több esze volt! Már 2o1o-ben sem tagadta, skinheadből indult, s 2o1o-bn is megkapta képviselői bizottság elnöki tisztét.

Mecsoda különbség mindez a kisember-szavazó megkavart, kusza, ezerszer hibádzó ítéletrendszerében! Ez hazudik, az meg kiáll, és vállalja, ki volt!


Az a sűrű, fekete felleg ott rakódik megint reánk, hogy a kutya meg nem kérdezi, melyikből mi lett, s a nyilvánvaló hazugsággal az ember léptékű bűnös az embertelen létjogosultságát igazolja. ELVTÁRS, NE SEGÍTSD AZ ILYEN LEBUKOTTAKAT! - mondhatnám torz vigyorral.....


Hosszú voltam és unalmas.

Mint mindig.


Balog Gábor

-csataloo-

2o14.o5.o7.