Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZILVESZTER 2012

anwhite.gif

 

 

SZILVESZTER 2012

 

 

Dér csípte kékje bokor kökénynek.

Édesre fagyott piros csipkebogyó.

Ketyeg az óra,

költő születik éppen,

vékony páncéllá fagyott a hó,

hízik a tél, harangja szól be

takaró alá, gil- meg gilgalang…

 

Újságpapírba tekert melegség,

kérdi a percegést,

marad, vagy nem marad

fűtött, rongytakart alanyból hasznosítható?

Szappan lesz, vagy hamu

az életben tartott korpusz,

ha győz az évszak?

Gajdolnak majd a test fölött hízottak,

vagy elkaparják isten nevében, rendszerkiválasztott papok,

támogatottak,

lélekben, elvekben,

hozzáállásokban suták és bűnösek,

balogok?

 

Világ, tél, Szilveszter-éj… Nagyurak!

Mit tudtok ti megrakott asztaloknál

arról, milyen kék a fagy

a kézen, a lábon,

hogy fáj a seb, a hiányzó család,

a felnevelt vagy épp az otthagyott gyermek,

a munka,  munkakönyv,

a rezsó, a munkásszálló, a reggeli busz, építkezésre induló,

a havi bér forintban, nem sörösüvegben,

a ruha, a nem rongyos, s a fejekben, meg a mellkasokban a szó,

ahogy kereng, belülről megesz, mert hiányzik.

Szeretet.

Mindössze ennyi.

vagy legalább csöppnyi jászolmeleg.

Két koccintás ó- és újévre között

idén, vagy jövőre

lehet még egyszer ember belőletek?

 

A padon, testükön újságpapír zizeg,

fogát próbálja rajtuk a közöny.

Az elmúlás sétál csuklyás-komótosan

petárdát lesni a Haris-közön,

egykori lakásod alatt, picinke törpém,

lopott bíborban a szegényt elfelejtő

miniszterelnököm.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.12.29.

 

 

 

 

 

.