Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZEPTEMBERSIRATÓ

 

 

2012.10.01.-007.jpg

SZEPTEMBERSIRATÓ

 

Talán ott vesztetted el,

mikor először akartál többet a meglevőnél,

pedig tudjuk, nincs abban bűn,

ha többet akar az ember

minden adottnál.

A világot is az mozgatja előre….

 

Talán ott,

ahol a kékharang

fürtös virágán lógázó percekkel

alkudtad volna többre a menetrend szerint

múló tavasz elfogyó idejét,

mert megijedtél, hogy minden elmúlik,

pedig az a rendje…..

 

Talán az útelágazások

kusza pókhálói közt, az utat keresve

érezted, a fejed is belefájdul az örökös

eligazodásba,

és csak békére lenne szükség,

személyre szabottan,

halk, nem hivalkodón,

semmi rikító, és nulla szivárvány,

csak szép,

fehér békére, mint a hó….

 

Aztán megijedtél, hogy a hó hideg.

 

Elvesztetted végérvényesen

a keresésekben százszor újranőtt

hitet, a szüzességet,

a láb botladozását

eszmevilágok féligazságain,

a képességet,

hogy mint a víz,

folydogálj a kiegyenlítődések, a megnyugvás felé,

és mindössze az maradt,

beégett stigmaként,

annyi beszerzett, rögzített tudásból,

hogy

a béke csendes és fehér….

A mindennapok elviselhetők,

de unalmasak,

nagy és erős az Isten,

és a barnára száradt gátoldalban

ha elvirágzott a kökörcsin,

és a meg sem jött tél

fagyjait is elfújja majd

időben és idejében a déli szél,

a kékharangok újra

játszóteret varázsolnak a perceknek

csengeni-bongani…

 

s talán,

újra odaülsz alkudni velük,

hogy tartsanak

minden megszokottnál tovább…..

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.10.01.