Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZENTIVÁN

 

Újra egyedül, mint az ujjam,

ülök bamba képpel

és tenyerem lesem.

Rajta ujjaim, egy tenyéren öten,

begyük barázdás vigyorral csúfol:

egyedül vagy?

Megjártam bugyrot nemegyet,

égtem, megégtem,

vagy fagytam, hadartam

gyors imát, szidtam magam

és világom.

Próbáltam kerülni nagy

párbeszédet a Nemlétezővel.

Nőkkel alkuim mind

megkötöttem,

nemzettem gyermeket,

jusson másnak belőlem,

aztán könnyen letudtam

terheim.

Hagytam, hogy művileg

elvetéljen sok holnapom.

Osztottam ágyam és asztalom,

nem kértem viszonzást

semmi semmiségért.

Hittem eszmékben,

gyűjtöttem garast,

fogamhoz koppantott fém

volt erősebb, a fogorvos

lett gazdagabb.

Néha táncba mentem,

forgás vadul,

ígértem míves szavakkal,

vagy néztem szótlanul,

hogy célom elérjem,

mikor, mi volt a megkívánt.

Most várom Szentivánt,

és eltökélt cél hogy ugrom,

egyedül, mint az ujjam,

át parázson, vagy éppen bele.

 

BGJ 2007.06.11.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.