Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZAR, VAGY KALAPOSINAS

 

Tudod, ha visszanézem:

senkit nem hibáztatok,

az alja népet, humánpolitikát,

nincs miért,

csak rúgkapál – úszni nem tudó –

belémkapaszkodik,

ösztönből lenyom,

mert öt perc idő együtt, egy fórumon,

és ő a vízbefulladt.

 

Én megtanultam minden trükkjüket,

beszéltem nyelvüket

- no nem örömmel – hogyha kellett,

próbáltam csillagot levedlő

kaméleonból embert csinálni.

Nem ment.

 

Magam, a furcsa helyzetért

meg nem rovom.

Én nem hibázom!

Sem munkám hiánya

sem magányom léte

nem saját tévedésekből

levezethető.

Ki nem védhető,

elhárithatatlan külső erő,

a kor: vis major döntötte el,

hogy végre már legyek

kalaposinas,

s ha az nem kell,

mert kalap van minden fejen,

hát kisnyúl….

 

Bgj.2008.02.10.