Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZAKSZERVEZETEK

2012.05.20.-003.jpg

SZAKSZERVEZETEK

 

Az 1948-as, MSZDP-MKP összeterelés után a magyarországi szakszervezetek hosszú kálváriája ma sem ért véget!

Változott közben rendszer kétszer is. Egyszer eltűnt a rendszerből a gazemberista, nyíltan ráerőszakoló, börtönbe záró kemény vonal, majd ötvenhat után harminchárom évvel eltűnt az üzemi négyszögbe szakszervezeteket balfékként beemelő, puha diktatúra is.

Visszatért a már eltemetett kapitalista világ, újjászületett minden, ami retró – nálunk a legjobb magukat átmentett, vagy magukat újratervezett képviselettel. Istenített gyakorlati-, pártos teoretikus lett a saját takarítónőt szappanlopással vádoló muzeológus-igazgató, jog-bohócból, hullametszőből törvényalkotó tényezőt képzett a tudatlan tömeg egy része, kitermeltük a rassz alapon politizáló, minden-táltosok, nemezkalaposok, betyárseregek atyját, a lopós borházas, lovis, csurkista vonalat, és kitermeltük, bizony a legrosszabbat is, a vonát szülő orbánt, a megalo- és kleptomániás töpszlit.

 

Huszonöt év valós, csak az elmúlt hat látszatdemokráciájában, a szakszervezetek őrzik semmitmondásukat, lényegük, a pénzt add ide barátom, úgyse kapsz érte semmit megmosolygást, a negligált félbarmok szerepét, vagy, ahogy tehetségesebbjeinél látjuk, a totális behódolást minden hatalomnak. Legjobb tudásuk szerint teljesítettek.

A vérbalosnak hitt cserből hol kormánytényező lett, hol csak szekértoló, (családi szálak összefonódásai nem mellőzendők!), a mi kis pokornink ugyanaz az álszent maradt, már ismert családi háttérrel, mint ami volt, és gaskóra, gaskóra bizony kár szót vesztegetni.

 

No, persze, a vérszoci szakszervezetis sem kivétel! Beül államtitkári pozícióba, mert megkínálják vele és elfogadja, mert munkásáruló, s ma a nosztalgiákon lovagol, két terepjáróval várja a nyögdíjt. Világ életében tolvaj volt, lop ma is. És nem jobb nála a most helyette bejelentkező újbalos, vagy mindig liberális székelybagázs, de a csendben sunyító, rendvédelmiek külsőseinek képviselői sem. Tömeg mögöttük bekorlátozott számú tag, akiktől jön a pénz, mert a tagdíjat a tagoktól az állam vonja le, nincs önkéntesség, hiszen, ha az lenne, felkopna a tisztségviselők álla!

Megkerülhetetlen, hogy leírjam, volt kezdeményezés, ugyancsak rendvédelmiseknél, ami a megújulás összes lehetőségét hirdette, ha nem is deklarálta. A Szolidaritás, ami ma, szememben nem más, mint a nagypolitika útvesztőjében elveit, hiteit feladott, kiürült formáció.

Aranyos mellékvágány, hogy akad ma aktív személyes ismerősöm az úgynevezett szakszervezeti mozgalomban, akinek diplomamunkáját a testvéremmel, a barátommal írtuk. Régen, nagyon.

Új szakszervezeti kezdeményezés próbál népszavazást összehozni azon az alapon, hogy miféle diszkrimináció, hogy a nők, negyven év munkaviszony után már nyugdíjba mehetnek, a férfiak meg nem? Nosza, változtassunk, mondja a kezdeményezés, miért ne mehetnének negyven év után nyugdíjba a férfiúk is?

Magánvéleményemmel nem vagyok hajtandó eltekinteni attól, hogy egy, esetleg több gyermeket kihordó, világra hozó anya a szememben akkor is többre érdemes a génadó másik félnél, ha szülés után összes gyermekét állami megőrzésbe-nevelésbe adja. Jó anya, persze ilyent nem tesz sosem. A rossz anyánál – ez vitatott tétel – pedig jobb az állam! A közösség, ami örökbe fogad, ami segít. Nálam a nők kedvezményezett törvényi státusa elfogadhatónak tűnik, s ha megosztó is, tudok élni mellette-vele.

 

Most jött el ideje a számtannak, Feleim!

Varga Mihály, a miniszter bejelenti, ha változik a férfiakra vonatkozó korhatár, az az összes nyugdíjas nyugdíjcsökkentését vonja maga után! Valójában nem is volt terv – de így tán még kivitelezhető is! A kinyilatkoztatáshoz kapott a lelkem okos, megfontolt súgást jobbról és balról is rendesen. Igaz, variáció akadt többféle is, de az már csak nem vethető szemére,hogy ő a leginkább elrettentőt választotta!

Magas labdát kapott, hát leütötte, mi van természetesebb ennél? Magyarországon hárommillió nyugger él, többségük szavaz. Magyarországon az országos választásokon, a nyolc potenciálisból négymillió marad otthon, szarik az életük milyenségére kiható eredményre, mert bizodalma nincs már senkiben.

A Varga-bejelentés zsigerből osztja a nyuggert. Ha otthon maradsz, marad a pénzed, ha ellenem szavazol - megszívod! Mutass, ember, legalább tízet, hogy érvényes legyen, azok közül, akik felvállalják, hogy juttatásuk beígért csökkenése ellenére is, a hajrámagyar, a nőt-férfit egy platformra hozó kezdeményezéssel értenek egyet!

 

Minden kutya a maga koncát félti. Ez a megfejtés, amin időközi, vagy rendes, ciklusban ütemezett választásra, újraválasztatásra készülnek a maguk demokratára maszkírozó fél, vagy egészen fasiszták!

Orbáncsapat!

 

A hárommillió nyugger hetven százaléka elmegy szavazni, és leszavazza a javaslatot. Négymillió l

kell az érvényességhez. Ha el is megy a politikától elfordulók közül a kérdéses négy, nem a balos nyuggerektól kap majd megerősítést a GECI? Onnan meg tele lesz a sajtó, a média azzal, a törpe, a töpszli megerősítette legitimitását.

 

Mindeközben zavartalanul zajlik az eddig ráköltöttek szerint közel egy egységnyi quaestor-lopással pari stadionépítési program, a százötvenkilences nézőszámot produkáló NB-I-nek, be van lengetve ennek folytatása Puskás stadion és vizes VB címen, készül az olimpiai részvétel pályázati terve, ami önmagában, bukottan is fél quaestornyi móka, s ha netán lenne valami nemzetközi baromarc szervezet, ami ennek a kis szaros fél-diktatúrának adná az indulás jogát, hát húsz quaestornyiba kerülne, s buknánk is belőle úgy tizenötöt.

 

Köszönjük nektek, Szakszervezetetek!

Annak idején, gimnáziumi osztályomban a fiúk között szállóige szintre emelkedett egy költőinek nem mondható, de lényegi, rengeteg élethelyzetre sommásan alkalmazható kérdés: Mit mondott a Dalai Láma a Cordillerrák déli lejtőjén? A kérdésben volt megtévesztés is. Mifenét kereshetett a Dalai Láma a Cordillerákban a hatvanas évek közepén? A lényeg azonban nem ez, hanem az intézményesített, sok mindenre ráhúzható válasz volt, ami a mi, szakszervezetis esetünkre simán alkalmazható! Pont azt mondta, amit a dán pap a holland apácának:

"Hát a faszom nem kéne?"

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o7.25.