Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


RÓZSA

 

RÓZSA

 

Kéred, a rózsáról írjak.

Nekem meg a gerle jár fejemben.

Bordó sziromlevélen vízcsepp helyett

az összetákolt, de megrakott fészek,

benne az életkezdemények,

s hogy minden szépséget elvisz valami Fenség,

az élet,

a kiválasztott-erősebb,

a jobban alkalmazkodó, mint rakott három tojást

a mókus Horányban.

 

Azt mondod, magunk közt versenyezzünk,

rímekre, időmértékre figyeljünk,

vagy hagyjuk ellényegülni azt, ami szavakban szép,

a zenét!

Rúgjunk föl minden szabályt,

ami nem belülről jön, meg önként,

az csak árt, mint rózsának a fagy,

vagy ollós-kéz viráglopó.

 

Tudod? Én rózsát ültettem, jó sokat.

Kertem dísze egy se lett-maradt, csak

a madár, a gerlehozta, vad.

Bokra télben is rejt tűnt időket,

tüskével jutalmaz, ha idézem őket,

de minden tavasszal újravarázsol Csipkerózsikát,

veled akár, de mással is együtt áttáncolt

kerge májust,

éjszakát,

fogantatást,

és elvesztését oly sok mindeneknek.

 

Vágott rózsa virít vázádban

ma reggel.

Én szedtem, saját.

Illatát tedd el valami agy, vagy lélekbugyorba,

s merengéseid, múltról, jövőkről,

kérlek, mint védőháló, fonja át!

Neked, ajándékba félretett

öreglegény-útjaim,

égi, gerleröptöket út porába rajzoló bizonyosságaim,

hogy élsz, szép vagy,

benned hozzanak

piros bogyókban áldást! Megmaradást.

 

És fészket is ügyetlen madárnak.

 

Ámen.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.08.09.