Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ROSSZKOR INDULT

ROSSZKOR INDULT

 

Az éhségmenet elindult.

Gyomromban érzem.

Ökölnyi éhes hiány,

űr dagadt belém

már a gondolattól,

hogy elmegyek,

menni hagylak,

és sután, dühből,

indulatból

ellökök kedves kezet,

még, ha már nem is visszatartót.

 

Az ajtót,

magam mögött

betettem,

Koromnak, varjú-károgásomnak,

Lázárja lettem

és visszanézni nem tudok.

Nagy lélekéhségben,

trappos menetben indulok

az Ostya asztalához,

csapódni

értéktelenként legalább

valakihez.

 

Felfoghatnám,

hogy vesztes nem vagyok,

de nem megy.

Minden itt hagyott

napod ül kőként,

hatvankét lépcsőimen.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.10.