Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


REMETE

 

 

vadlen.jpg

 

REMETE


Időnként eltrappolok.

Szabad akaratból, minden tartási követelmény rám vonatkoztatható betartatása mellett, mert felgyülemlik a késztetés, hogy eltrappoljak.

A ló eltrappol. Sosem messzire, sosem véglegen.

Mi lenne ez? Egó-defekt? Valamiféle önsajnálat?

Dehogy!

Világfájdalom, aminek sem az öregséghez, sem a mikrokörülményekhez nincs köze.

Lélek.

Lélekfájdalom, hogy annyi jó törvény között az én piciny világom urai, megmondói, törvényhozói gazemberek. Nem burkoltan, lapulva, csúszva-mászva, de ma már nyíltan, hatalmuk erejében, reklám és PR technikájukban joggal bízva, hátán a nyomor és a mézesmadzag hullámainak.

 

A nyomor a félsz, ami bennünk él a megváltozott világban, ami látszatra és gazdaságilag csődbe vezetően sem gondoskodó. Rettegés attól, hogy ma fénye világunkból, jólétünkből egyetlen tollvonással átkerülünk az aludj a híd alatt kategóriába. Maradék egünk feléljük ott, és utána nem marad semmi, csak Iványi Gábor emberszeretete és az otthont nem pótoló hajléktalan szálló.

Az ígéret, a hamis ígéret a mézesmadzag. Út a semmibe, szavazatért, garanciák nélkül ott, ahol az ígérgetők eleve nem is szándékoznak soha garanciákat adni. Ott, ahol törvényesítetté lett a büntethetetlenség, ahol a brancs ott lop, ahol nem szégyell, és kétségünk ne legyen, speciális génekből szervezett, összeállt a brancs: A szégyenérzet-génből egynek sem jutott!

Azt hittem, közösségi ember vagyok.

Nyitott a legkülönfélébb nem emberellenes gondolatokra. Gondolkodó és tévedő, gondolkodó és nyerő.

Tévedtem.

A velem sokban hasonlón gondolkodók egymást marják, ekézik, a közéjük számított-kiszámítottan vert tüskéket észre nem veszik, a megnyilvánulásaikban tág teret adnak a legalja semmi szakmaitásnak, lövik az öngólt nyakra-főre. Szanyi a gój motorosokkal mulat. Újhelyi kimegy a picsába parkolóra, amikor itthon volna rá szükség. Molnár Csaba is.....

A tőlem eltérő módon gondolkodó tisztességesek a kötödéseik nem találják. Vagdalkoznak, hol ide-hol oda. Hiába a betalált ütés, ha nincs mögötte kompromisszumos, országos szervezettség. Ami marginális, az többnyire az is marad. A józanlátás is.

A tőlem idegen, sávosak, a hatalom titkos fegyverei – nyomulnak. Elfuvolázzák az összes meglévő bánatunk, és okát nyakába varrják a vétleneknek. Sikere vezéreltként élik meg saját létezésük, mert gondolat, emberség ugyan semmi bennük, de a történelmi tapasztalat, a dolfi-szocializmus, a nemzeti, a horog- és nyilaskeresztes, az már az álom! Wass Albert. Nyírő Cecil.

Eltrappolok, mert minek itt maradni egy percre is tovább?

Mi változik, ha értetek tépem a szám?

Kit győzök meg az érveimmel?



Balog Gábor

-csataloo-

2o14.1O.12.