Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

Lezárok valami hosszantartót.

Nyűgöt.

Rögöt láb elől rúgok

messzire, új kezdésre esküszök,

vérmagyar.

 

Magánszemélyes, egyszerű váltás.

Betelt.  

A megalázásból elég.

Maradék életnek új utat én szabok!

Nem rózsaszínek lesznek a holnapok,

kezdem újból és előröl.

 

Nőről rajtad kívül nem álmodok.

Ha van, se nincs olyan,

ki  vetekedhetne veled.

Dallal, mosollyal ébredek

és hozzád köt minden holnap éjszaka.

Számtant játszom a kerti bagollyal,

számoljuk együtt, hány napom van

együtt tölthető,

mi fér bele,

mi az mi kell,

és mi, mi kellene.

 

Mérlegen minden, jó előre.

Felelősség, magasfokon.

Szemfedőre gyűjtött apró,

és esküvőre félretett

halomnyi

kismillió. Bizalom.

Pocakban csendesen felnőtté érő

nekünk-kibújt  gyerek.

Leány.

 

Talány is lehetne a holnap.

Nem az.

Negyven év munkája

tutajra ácsolt, úszó,

part mellé álmodott-épített ház alatt.

Készpénz maradt még gazdát cserélni.

 

Szeretnék, adok- kapokban

veled leélni

záros, hétezer napot.

 

-csataloo-

BGJ.2009.09.15.

 

 

Kép

PETRA SZURDOKÁBAN