Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PERBECITÁLTAN

056--2-.jpg

 

PERBECITÁLTAN

 

Sosem rajongtam a pityinger-megnyilvánulásokért!

Sem a Megyünk lopni, sem a Himnusz trágár átköltése nem volt kedvemre való. Rombolónak, nem építőnek tartottam megnyilvánulásait.

Valahogy így álltam a szoborfej-rugdosáshoz is, akkor is, ha a szobort ábrázoló alakot gazembernek, országrombolónak tartom, aki korábbi „érdemeinek” morális hasznát már felélte legalább ötször (székházügy, Kaya Ibrahim ügy, bányaügy, szőlőzsadányi mennyit nyerhetünk ügy, felcsúti stadionügy, hogy ki legyen az első, nesztek említett öt, s most hallgassak garancsi-gázügyről, programtalanságról, pártok lefejezéséról-bekebelezéséről, Paksról, simlicska besúgásáról, svájci számlákról, Döblingről és politikai és gazdasági egyéb gazemberségeiről).

Bevallom, ha jelen vagyok a nem túl jó ízléssel kitalált, de mindenképp Sztálinra utaló szobordöntésnél, s a testről lepattant vízfej épp elém kerül, lehet, én is rúgok rajta egyet kapásból, ösztönösen. Persze, az is lehet, csak leköpöm, mint nagyanyám, anno a Sztálin szobrot, amiért nagyapám, a meggyőződéses szocdem, otthon, a fáma szerint fel is pofozta.

Ami végképp eltávolít a ma és a holnap pityingereitől, az a perbeni védekezés.

Ismereteim szerint a történelemben akadtak nem pityinger kaliberek, akik perbe fogottan kiálltak igazuk mellett és földbe döngölték az őket vádlottak padjára citáló hatalmat. Hogy messzire ne menjünk, legyen az első példa talán a kommunista Dimitrov, aki a teljes hitleri propaganda-gépezetet kergette őrületbe következetes, példa értékű kiállásával. Folytathatnám az akkor nem túlzottan publikus 56-osok pere fő- és al-vádlottjaival, akik történelmi megmérettetést vállaltak kényszerűen egy sikertelen felkelés után a hatalom törvényszéke előtt. Mehetnék a példákért a tengeren túlra is, a Hoover -féle kommunista perekben.

A mi kis pityingerünk a vádhatóság előtt meghunyászkodott. „Elragadtatta magát, rávitte a hangulat, satöbbi”, magyarul védekező, beszari rizsa. Amolyan ne tessék már engem elítélni, hirtelenkedtem, bár, ha belegondolnak, maguk is.......

Bocsánatot is kértem azoktól, akiknek ízlését, beállítottságát bántotta, amit tettem!

 

Tudod, te pityi-pityinger, bár, nem vagy kedvenc, sőt, inkább taszítasz, mint vonzol (ennek első, saját hányingerét akkor éreztem, mikor Juhászpetiék a második Millás tüntetésen alternatív kormányfőnek neveztek meg valami komoly ember helyett), tudod, itt, a perben lehetőséged lett volna kinőni azt az ótvaros burkot, ami sok társaddal együtt – bevallom, helyenként velem együtt – meghunyászkodásra kényszeríti az alapból tisztességesen, egészséges értékrend mentén gondolkodót. Téged is.

 

Mert abban, hogy egészségesen gondolkodol - semmi kétely! Abban, amit tettél, semmi törvényellenes! Ha egy orbán-babát szurkálsz meg ott tűvel, lenne bíróság a világon, ahol azért elítélnek? Lehet, lenne! Itt minálunk, más-más előélet, ismertség után neked épp annyira otthon, mint nekem otthon! Ettől lett tele a gatyád, haverkám! A pénzbüntetéstől, mert a pénz mindig kevés, lassan jön, gyorsan megy és részleteket nyögni az kibírhatatlan. A bevarrástól, mert tudod, a celebet is megkívánja a nőtől eltiltott kigyúrtabb, odabenn.....

 

Nem lettél sem Dimitrov, sem Nagy Imre. Még csak Ökotárs meghurcoltak se lettél, maradtál amolyan lázár-fácána, célkeresztben: pityinger.

 

Énekelj, valami jót, ha ráérsz!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o6.o3.