Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PARTON ÜLVE

 

 

10599646_10203572271885849_655767607876912986_n.jpg

 

PARTON ÜLVE


Lassan folyik el a víz előttem.

A homokpad, amire leültem

sárga párna.

A másik parton, a bokros homályba

bújó gátőrház mellett,

egy jól látható,

de ésszel fel nem dolgozható kép.


Lény, lány ül ott,

lesi minden mozdulásom,

fejemben olvas,

és minden vélt tudásom

a vízen át begyűjti,

összegyúrja,

kis gombócot csinál belőle,

markában forgatva meglapítja,

majd kecses, elhajló mozdulattal

dobja messze.

Laposan, hogy kacsázzon.

Engem, itt, a homokparton,

jól eltaláljon,

és tompa puffanással

hulljon apró részekre

sok bolondságból gyúrt bamba mondat,

meddő vágy és szereptévesztés,

álomba, és álomból faragott,

öncélú szemfényvesztés,

csalásaim az idő mérlegével,

orozva szerzett nincseim,

és tükröm is,

mit olyigen nagyra tartok,

mert hiú a férfi,

ó, nagyon hiú,

hulljon a tükör is ezer darabra.


A lány, a túlsó parton,

nevet mindenen.

Bomlottagyú, kedves bohócon,

ki szikrázó szépsége üveghegyén túl

jelölt magának célállomást,

és a látomást,

mi fogható valóság,

elérhetőnek hiszi.

Táncot jár lenge ruhában

és a lombok közt

fénnyel megfestett,

árnyékolt világban

megannyi visszatérő mozdulatban,

mint cellában a rab:

Ő a kihívás, élő Éva!

Hatalmát gyakorló, ébredő kamasz

játszik orosz rulettet velem,

a mindentudóval.


Homokpadom, sárga párnám

nem rejt álmokat.

Azok, csak bennem élnek.

Víz hozta, víz viszi majd odébb

meséiket az első áradáskor,

de régen figyellek,

és tudom lény-leány,

te, ott, a part másik oldalán,

hogy vonzalak.

Érzed, és úszni is tudsz.

Tudom, míg átérsz,

megforgat örvény nem egy.

De azt is tudom, hogy mi vonz:

Az én partomról,

esti, áldott illatként áradó,

furcsa spray: a szerelem.




Balog Gábor

-csataloo-

2006.06.25./2o14.lo.o3.