Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PARKOLÓPÁLYÁN

PARKOLÓPÁLYÁN

 

Sok a hibám.

 

A legelső talán, hogy Kolumbusz tojását

elfelejtettem megtojni.

Megtette helyettem az illető,

s most én, a tojás-aktusból kimaradt,

leshetem, hol egy keltető,

hogy máséra üljek, bár nem ildomos.

 

Bevallom, voltak terveim,

nagyok.

Mit és hogyan teszek majd a kikelttel,

hány órakor köszönt be

az ember-néphez a reggel,

meddig tart tartama napnak,

vethetnek vagy nem,

s ha vetnek, mikor aratnak

és mit,

tőlem biztosan megkapott

szabad akarattal.

 

Találkoztam párszor példaképemmel, a Naggyal,

s bár egyoldalú volt az összefutás,

én láttam, ő valami más,

világmegváltó dolgokon gondolkodott,

ideje nem volt figyelni,

közösen kieszelni reformot.

Létező hangyajátéka össze nem omlott,

hogy kimaradtam vele-építkezésből.

 

Vontam.

Tanulságokat.

Hosszú rabkötélen, ahogy Repinnél

vontat muzsik,

de úgy tűnik, kevés volt lecke és robot.

Időnként megfordult fejemben,

talán nem jó világba születtem,

késve, vagy korán szült  anyám,

s ez a titka,

hogy a főépítész csak legyint, ha lát,

vagy észre nem vesz.

 

Tanultam éveimmel tűrő figyelmet

meglesni változások mechanizmusát,

értelmezést, elemzést,

mindenre jó statisztikát

és nemegyszer szarból építettem palotát,

hogy szaga sem volt.

 

Élő és holt lelkek kísérnek.

Megtagadnak, köpködnek, vagy velem égnek,

csillagot szórnak megannyi szárban,

kért-kéretlenül.

 

Egyedül.

Igen, egyedül maradtam.

A rám kiosztott nagyúri fagyban

csak Líviám, s a tengerentúli

nagyfiam őriz.

 

Ma rizs és spanyol antrekot lesz ebédre.

Elvégre szegények vagyunk,

de jól élünk.

Evégre születtem evilágra?

 

Balog Gábor

-csataloo-

2011.04.15.