Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

PARÁZSPRÓBA

(Mezítláb Teremtőm előtt)

 

 

Próbatételekre szólítasz időnként, ha észreveszel. Olyankor rám ismersz, és benned a Mindentudóban is felmerül a kétség, jól tudod-e. Valóban az maradt-e a kisember, akinél gyerekként láttad magolni Bibliádat. Maradt-e benne hit, mindegy miben? Tudom, az sem foglakoztat érdeme fölött, hisz-e még Benned a maradék egóm. Talán ez érdekel legkevésbé, mert itt vagy leginkább kétely nélküli saját válaszodban.

 

Megnézel, megrágsz, végigsimítasz a gerincemen, van-e még tartás bennrekedten, hajlik- e, vagy az évek már megérlelték törésre. Belenézel a fejembe, mosolyogsz egyet az összevisszaságon, és elintézed egy ’ejnyefiammal’.. Hozzáteszed, lehetnék pedánsabb kicsit a válogatással, szortírozhatnám az emlékeim, mondjuk, tehetnék jó mellé jót az egyik polcra a másikra meg – hogy tartsuk az egyensúlyt – rossz mellé rosszat.

Megmosolyogtat a tudat, hogy a polcra rakható lomokban mind ott a részed, az indíttatás. Elkönyveled a földhözragadottságom és rovancsolod a szárnyalásaim. Teszed, zömmel, mosollyal, csak néha komorulsz el, amikor rájössz hibádra, Hibanélküli! Itt, meg ott, kicsit elszámoltad magad, többet reméltél tőlem a porból gyúrt agyagtól!

 

Súgok, Teremtőm! Csak akkor fordult elő, ha hiányzó bordám engedted magam keresni! Figyelmetlen voltál, megbocsáss az indításnál! A teremtés vágyát, képzetét meghagytad nagyranőve’, hát miért csodálkozol, ha annyi nőbe próbáltam plántálni mag mellé hitet? Fogd fel úgy, a téged dicsőítők táborát akartam növelni! Most nevess! Kérlek, nevess! Idétlen viccem ne sértésnek érezd! Tudom, kezedben leírt az új próbatétel koreográfiája. Kérlek, tépd apró darabra!

 

Ne adj! Ha elvenni akarsz, megvan hatalmad, de tudd, itt a szív dobog! Hatalmi szó se kell, hogy megadja a Téged megilletőt. Adom mindenem. Sem kérned, sem erővel elvenned nem kell!

Nagy Pókerarc! Figyelj!

 

Vigyél bár mindent, és vele engem is, de kérlek, ne játssz, ne adj megváltást, meg nekünk felfoghatatlan örök életet a Nőnek, kit visszaküldtél hozzám a szerelemmel, hogy próbatételed én kiálljam!

Ne vedd el Tőle azt, amit Te, nagy játékosként, a táblát képekben, összefüggésekben látva, valahogy kihagytál!

Előtted sétálok izzó parázson. Érte!

A harminchetedik lépésben ne neki adj mattot miattam!

Adj nekem! S ha nem megy, szólj! Adj jelet!

 

Érted is, érte is – játék nélkül, adom!

Persze remire!

 

Balog Gábor 

-csataloo-

 2008.12.01.

 

 

 

 

 

Kép