Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PAKLI

10393910_10203572272405862_1973247518934269010_n.jpg

PAKLI

 

Az alsó, az te vagy.

Németbe festett kicsiny Harras,

meg társaid, a többi, afféle jó magyar.

Felső sosem lehetsz, jövőd elvitte már

a nyílpuska-mindenes. Meg Gessler, a Herrmann.

Semmit nem tehetsz!

 

A kocsmapulton zöld, petőfis tízes.

Dózsa kaszása nem lett kártyalap.

„Szépasszony, adna innya?”

Kivont bankóid,

eltrappolt ifjúság roncsa.

Egy végnyi vászon meztelen válladon.

Fejeden barna csákó, lelkedben, lovakkal, mélyvörös vihar.

Az elutasítás is természetes.

 

Szemközti házban, az istentagadó, s az istenes,

az Ászok újraosztanak harminckét lapot.

Uszító, gyújtó beszédeikből mosdatnak

Prohászkát, Kapisztránt, Luthert,

kívánnak szép napot,

és ígérnek

szobrot hómanoknak.

Bálint bólint.....Jézus leszarva. Idáig jó!

 

Kísértet járta hely.

Tettéért senki nem felel,

s Ó, a gondolat oly szabad,

mint a költöző madár,

az évente elment-visszajött.

A légtér még nyitott határ ….

de szárnyasoknak!

 

Éterben? Édeni kölniillat,

jóarcú sátán álcáz kénkövet.

Az utolsó harc is lecsengett, elmúlt észrevétlenül.

A tisztesség vesztett megint.

Kompország kikötni készül.

Rendületlenül.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o8.o3.