Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ŐSZ 2O15

img_6200.jpg

ŐSZ 2ol5

 

Ahogy a gesztenyelevél kalimpál

orsót mutatva szélben,

az élet is úgy lett hosszabb-rövidebb,

egy újabb évvel.

 

Közelebb titkokhoz nem jutottam,

ahol tudtam, idén is adtam

kicsit, szerzett magamból,

hogy élhetőbb legyen a flaszter

kisemmizettek számos hadának.

 

Idén is éltek bennem a vágyak,

hogy megfeleljek,

ölelésemben örömet adjak és leljek,

olvassak mesét kedvesemnek

elalvás előtt.

 

Tisztáztam hovatartozást.

Őriztem bizakodást, hogy szebb a holnap,

Kölyökkutyának adtam kapaszkodót

lélek-befurakodáshoz.

Találtam eltűnt barátot.

A minden volt között legértékesebbet.

 

Jövőbe néztem.

Önmagam ismerem.

Megyek, ha kell.

Tiszta lélekkel, mint a kisded,

azt hiszem.

 

Maradtam, ma is tanulatlan,

hittel sem igazán felvértezetten.

Amolyan gesztenyelevél, őszben,

orsós röpte után a szélben:

Jó, nagyon jó, esőkkel földbe rothadó

hasznos avar leszek.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.1o.o2.