Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ORCHIDEÁK

20121.02.28.-006.jpg

 

ORCHIDEÁK

 

Apránként, komótosan

hullatja virágait

szobádban maradt orchideád.

Ma is hevert egy az asztalon.

A fonnyadót, már nem csábítja víz,

a fény sem.

Ahogy a szárat elereszti,

úgy lesz jelen a múltidő.

 

Előkelő, tehozzád illő növény,

nem sövénybe,

mezőről lopottan ültetett orgona.

Szobavirág

tele lajstromjelekkel,

előttem merre volt otthona, hová tart,

mit látott belőlünk.

A Nagyúr küldte ránk talán,

hogy figyeljen,

préseljen virágba kettős panaszt.

Őrizze megmaradt

egy szem, ajkas sziromlevélben

növekvő csendjeid,

a távozásodat,

oldja hiányod, segítsen,

aztán pihenjen.

Várjon új tavaszt.

 

Marad visszaszáradó szár,

és néhány nagy,

világ porára csapdaként leső

méregzöld levél.

Meg én.

Öntözni őket.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.28.