Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ORBÁN! TAKARODJ!

10592879_10203572271085829_6637406179768738011_n.jpg

ORBÁN! TAKARODJ!

 

Csak ülök, mint a Nyuszkó az erdőben a körömreszelővel és reszelgetek.

Reszelgetek minden marhaságot, ami eszembe jut, így, hogy hét nap letudva az új, a kétezer tizenötös évből.

Időm pelyva – a családra szóló heti vasalást tegnap letudtam.

Most jöttem meg a Péniszből, - üzletlánc helyi árudája a gyengébbek kedvéért – két tele cekkerrel, egy elszakadt cipzárú, kétezer hármas pénztárcával, amiben a most végzett leltár szerint ott

-egy kabala dollár 1968-ból

-egy fénykép a páromról,

-négy áruházlánci kedvezménykártya

-egy benzinkutas kedvezménykártya

-egy december harmincegyedikén lejárt ötven forintos kedvezmény egy koszorú fügére

-két Tesco talon, hogy visszakapok száz forintot, ha sokszor ötezret vásárolok

-a személyim

-a lakcímkártyám

-a jogsim – tasakban, benne vércsoport megjelöléssel

-az idénre befizetett éves kötelező szelvénye a kocsira

-egy zöld ász szerencsekártya

-egy ma már fel nem használható ezer forintos okmánybélyeg

 

s innen aztán a semmi több, a se bélás (kivont), se mallér, bémallér, se csákó (kivontak), se a régi kiló, a bordó. Nincs Ady, nincs Bartók, se Széchenyi, nemzet megőrült nagyja (valami banklopás okán hallottam szép nevét minap), Deák sem töpreng a bugyorban kiegyezésről, mert minek....

Magyarul, a buksza üres. Pénzügyileg. Jól eltapsoltam a december elején kiadott nyugdíjat, s most jöhet a kopp, meg a hűtőgazdálkodás.

Azért nem semmi, mire ment az utolsó pár forint!

Három százgrammos köménymag, egy kétszázötvenes pirospaprika, csemege, egy liter húsz százalékos ecet – ha belenyalok, rögtön szebb lesz a világ, mint ami – egy kiló most meleg, délutánra félig ehetetlen, morzsálódó guargumis kenyér a zöld világ jegyében, és gyermekkorom hiánycikke, a most utolsó napon akciós narancs á' száznegyvenkilencért, garantáltan nem rohadt, édes, amolyan retró. Ja, meg próbaképp egy valódi seggszpír, háromréteges, hársillatú, mert negyvennégy forint a drágám a most használt lengyel helyett.

Mondtam, reszelgetek. Az elmúlt hat napban a hűtőből ettünk. Jó hír: volt áram. Fizetem!

Elsején lencsét salátaformában, lilahagymával, virslivel, tojással, mustár-torma-majonézzel. Másodikán ott volt a kocsonya. Pazar. Harmadikán a fagyasztott töltött káposzta maradéka lett megsemmisítve, persze bejglivel a végén, és negyedikén némi főtt-füstölt, valódi, nem gyorspác maradékból kapott a párom kapdbehamart, amolyan brassói indíttatású, nem székelyest. Ötödike sem fogott ki rajtunk. Hagymás csirkemáj, petrezselymes krumplival.

Teltek a napok, s közben fogyott a nagyberuházás, a kocsonya is. Tegnap, hatodikán mostam el az utolsó edényt, ami áldott tartalmát adta egy héten át.

 

A hatodika este volt az első, hogy a polc is bejátszott a gasztronómiába. Egy üveg eltett lecsó tette ízessé a rizst, meg a bespájzolt, fóliás debrecenit.

Egy főre, netán kettőre főzni nehéz. A méretet-mértéket is el kell találni.

Hajnalban lila káposztát pároltam a leendő krumplihoz, mert olvad a hurka. Nem májas, véres. Mint a mai világ. És tulajdonképpen a pénztelenségre is köpök!

A mélyhűtöttek birodalmában még ott a felmentő sereg, a halfilé, a tarja-lapocka, meg a sok gonddal készített kedvenc a putyini pelmenyi – húsos derelye.

Csak a cigit kell visszafogni és kalóriadúsan tüntethetek ordítva Merkel mellett, Putyin ellen, hogy elmúljon rosszkedvem összes orbános tele, s kirakhassam az ajtóra is a jelet:

TAVASZ VAN! Mínusz tizenegy fokban is Tavasz, mert süt, rávilágít a fény a mocsokra, tolvajokra,

van és lesz élet a romok után! Nem utópia, hogy Rühelke apácazárdába megy kuncsorogni Svájc helyett, hogy Tóni kap egy húszast, szigorítottban, hogy a fácánvadászt is befogjuk, s az sem, hogy a kereszténység nemes eszméjével boltoló senkik egyszer, s mindenkorra, a pata elé kerülnek, kiérdemelt felrúgásukat megkapják azoktól, akik rájuk soha nem szavaztak.

 

A sötétség erői ma sávos-csillagos támadást vizionálnak, s lelkesen szervezik a már tizenkilencben, Kun Béla visszafoglalta, Horthy eladta Kassa, honi, újbóli, most éppen képletes megbombázását. A sötétség erői minden ténykedésükben minket megosztanak. Pártokat, kétes egyéni egzisztenciákat pénzelnek tőlünk lopott pénzen ellenünkben, számonkérés, pénzherdálás minimális veszélye nélkül – törvényileg.

 

Mint mondtam, reszelgetek, mint Nyuszkó az erdőszélen.

Magamnak, ha tetszik. Ha nem, hát nektek is.

Van erő a kipucolt hűtő, az elfogyott pénz ellenében! Úgy hívják: MSZP-DK- Együtt PM - Szolidaritás- MoMa és civilek, CIVILEK! Így, ebben a kalapban.

 

Mint a Nyúl, aki most még csak reszelget, erdő széliben, de egyebekre is képes.

Lyukóbányán, ha tetszik.

 

GONDOLKODJATOK!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o1.o7.