Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

Kép

 

NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ

 

 

 

 

Minden házifeladat elkészült.

Papírra vetve.

Gyöngysorokban.

Gyöngybetűk.

Kagylóba rejtve.

Mélyen. Tengerfenéken.

Batiszkáffal be nem járható vidéken.

Lenn a csend.

Fenn a hullám.

Képletesen.

 

Idézet:

"Most csak úgy

odaállnék,

nagy csokor virággal.

Magam szedettel,

úgy tetszik,

piacon vettel,

mindegy csak szép

és nagy lenne a csokor,

meg egyszerű,

benne minden fény,

derű, mit adtál,

röpke létezés alatt

hoztál, ültettél,

lelkembe tettél,

szóval ott lenne mind,

összegyűjtve,

semmi selyempapír

és celofán se,

csak a csokor,

meg én."

 

Mellettem, szélhajtott,

holdvonzott tengerárkon,

vízbarázdába rögzült

moccanatlanságon

lélekladik.

 

Úszó szemét köröttem.

Névnapot játszok,

Egyedül. Nem elfeledten,

de egyedül.

Derül a Nap felettem,

tészta vastagra keleszti testem,

vagy tartósít víz, sós,

mangános ízével.

 

A nagy vízen találkoztam egyszer

Kis, Kiss, Nagy, Apróssy,

Falusi,

Perkátai, Tót, esetleg Tóth,

Balog, félig Lakatos,

Kolompár, Bognár,

Eisenstein, Weiss,

Grűn és Labodalaki,

Miklóssy, Zsolnay,

Tárnoki, Pomázi, és

vezetéknevében sem

odatartozó,

hozzám sem tartozó,

egyszervolt-sosemvolt

legyen ezerszeráldott

szép Irénnel.

 

Mese volt. Holnemvolt.

Most se nincs,

csak éljen! Nem baj,

ha csokrom nincs kezében!

Tán úgy a jobb.

Neki.

 

-csataloo-
BGJ.2009.06.28.