Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

NETTI MESÉL

 

 

 

Pár nap csupán

és Szent Iván tűzének parazsán

sütök szalonnát, ugrálok át, vagy lépek ki benne

táncot, lassú lépttel, mint a páva,

Lance uram többé nem várva vissza

percre sem.

Itt számolom magányban

Dél Keresztje gyémántjait,

az agátot, a sárga brillt,

a topázt,a nagy rubint.

Így hívom őket,

bár színük egy, mint napok folyása.

 

Itt a tél jön, hó nélkül, meleg.

Vörös homokon kizöldell majd a fű,

a birkák ellenek, vastagszik hátukon

Argosz kutatta kincs.

Megállás? Sosincs!

Etetek állatot, kaszálok.

Hetente egyszer esténként kocsmába járok,

mert kell a társaság.

 

Fiam tegnap kígyót fogott,

jáspisszeműt, kicsit, zöldet.

Mérgét pöfögte gyermekarcba

fonálként karra fonódó karperec.

Belémart.

A gyermek?

Sehol a rettenet! Kérdezett csupán

meglepetten. Mi lehet

a vágott hideg szemek mögött

a fekete fényben?

 

Most láza van, magas.

Élettől leckét, tőlem szérumot kapott.

Két tűszúrásnyi piros duzzanat

arcán engem kísért:
Látod, Nettikém, nem

a Paradicsomban élünk!

Az ott maradt Marosagárdon.

 

 

-csataloo-

BGJ. 2009.05.25.