Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NE HAGYD MAGAD!

012--4-.jpg

NE HAGYD MAGAD!



Ritkábban markol kézen a toll

hogy vessük papírra ketten

idő folyását.

Szavakba öntött, megerjedt tudását

tegnapoknak,

kortyintsuk együtt,

mélázzunk, örüljünk megmaradtnak,

eljövő napoknak

bizonyosságát lássuk,

és nem koros magunknak,

az olvasónak építsünk hidat,

akár semmiből, egy jobb világba.

 

Január végi, ismert depresszió.

Túlfejlett altestű nő

ült a szánkra,

szokott kéretlenül.

Nincs csábítása.

Csak teher.

Toll-barátom, tán megcsodálja

méret, melegség,

csiklandozás kínálta bájakat,

de én,

kézfogóra hívott,

elvetélt álmokat látok

felkínálkozásban.

 

Lopják jövőm hitetlenek.

Magukat megváltónak mímelő

kisistenek virítanak

utcahosszan plakátokon.

Tőlük tudom, hogy jobban élek,

csehtamások és egyéb,

cipőnyi utcazenészek

igazságai – smafu.

Kinyilatkoztatják: Mit eddig leéltem,

komcsi ámítás,

s benne szerepe

választott népemnek vagyon.

 

Január vége.

Hamis.

Meleg.

Kertemben

hóvirágjaim giling-galangos

virágkezdeménye integet, tudja,

jön rá még fagy is.

 

Túléli.

Túléljük mind, mi is.

 

Választásokon.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o14.o1.21.