Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MILLEN EGYSZERŰ

10592879_10203572271085829_6637406179768738011_n.jpg

MILYEN EGYSZERŰ, HOGY VÁLTOZIK A VILÁG

 

Milyen hatalmas, kimondhatatlanul hatalmas a világ, s mekkora törpeség vagyok benne én! Mily végtelen sok a felfogható s a fel nem fogható világok száma, ha bontjuk rám, a csöppre, a semmire! Mennyi jó szorul a rossz emberbe is, és mennyi jó megy veszendőbe az alapból, jóból.

Mennyi szépség jut nullától száz, meg egy-kettőig terjedő életünkben nekünk, a cseppeknek, a semmiknek?

Mi az, ami megmarad gyermekkorunk emlékeiből, mi lesz a meghatározó életutunkban azokból, mi taszít majd, és mi az ami előre visz? Egyáltalán, mi az, hogy előre? Egyforma szelet kenyér mellett kihez vonzódunk majd, és észrevesszük-e, hogy a nekünk jutott szeletnél kevesebbel épp úgy csak éhenhalni lehet?

Bottal vernénk ki a hozzánk krízishelyzetből érkezőt, mert erre buzdít a kék kormánypropaganda, egy szimplán kicsi, pocakos, de okos gazember újabb túlélési kísérlete, meg a lelkünkben legbenső, állati ösztön, a területféltés, a fajféltés, az élhetetlenségeink.

Fél-felnőttként ebben a káoszban, ha nem figyelünk, elveszünk, beállunk sávos rasszista hordákat támogatni, meg történelmileg leszünk betyársereg, pedig a betyár csak rabló, meg gyilkos volt-marad az esetek majd száz százalékában. Érett emberként, mélyen kussolva választásunkról, a zsebre hasznost választjuk főnökeinknek, mert észből nem jutott annyi, hogy ígéret és ígéret között különbséget tegyünk, csak has, meg pénztárca alapon. Aktív életet leélt nyuggerként, jól megosztva, esze semmi tömeg, felünkben beállunk tolvajok mögé támogatással, hallgatással, vagy otthon-maradással, remélve kegyelmi helyzetet, hogy a jól szavazót majd megkíméli a hatalom. Bízunk abban, hogy nekünk majd nem csak a kikukázott kenyérhéjból jut, hogy a kis szaros, vagy kevésbé szaros, sőt majdnem polgári Bramac-fedelünk nem viszi el fejünk felől semmi válság, mert matolcsy a kancsalbandzsa, sittmaristól, sittpalistól a helyén van és jövő tavasszal igazi, szép tavasz lesz! Ez, az legutóbbi, az örök, emberi bizodalom, bizony megalapozott. Aki nem hiszi, kérdezzen rá a poklokat megjárt igazra, Bálint-gazdára! Minden kalapom megeszem, ha kijeleníti, telünkre nem jön több tavasz!

 

Rablóhadak települtek a népemre. Magyarra, magyarral együtt élő minden évszázados rokonra, betelepítettre, betelepültre, a kisebbségekre! Ilyen sáskajárást a Biblia sem jövendölt. Ilyen sötét fénytelen világ nem volt az ötvenes években befejezett országos villamosítás óta, akasztások után sem, soha!

Aktuálpolitikus mondod, pénzemből, járandóságomból arcomba virítva, kéretlen fizetett plakáttal: A sáskák kívülről jönnek.

Nem, nem-barátom! Nem, te hazug ember!

A sáskák, a természeti csapás, nem a menekülő, a métely ti vagytok! Hatalomvágyatok, tolvaj mivoltotok, maffia-összetartásotok a magatok létrehozta, akaratok alá rendelt összes erőszakszervezettel, a kajla, Justicia képébe nyíltan böffentő törvényeitekkel! Logótokról csak a legszebb nő, a kúriás Tündike hiányzik, egy képbe illő pitbullal (A képen, bal sarokban, fenn, kistotálban Polt lenget, poltosan értelmezett paragrafus szimbólumot).

Elmúltok ti, gazemberek, végetek lesz, mint a botnak. Sanyarú, szomorú végetek! Föl sem fogjátok jólétetekben, milyen!

Nem is kell sokat várni rá!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o7.23.