Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

 

MELLEK

 

 

Két kis halom,

két, testen nevelt emlék

nekemvolt, régi kék hegyekről

és minden álmom netovábbja

ott cikázik ring

csábít akarva-akaratlan

és mint vadászt

éjjeli nesz az erdőn

aludni nem hagy a tudat

hogy itt van előttem

egyik sem volt, s nem is lesz

markomban ajándék

és a test mögöttük,

nem lesz sosem takaróm.

 

Alabástromcsúcs

alma, fehéraranyból öntött

mítoszformáló két óriási gyöngy

apró barna heggyel díszítve

a bőr selymével ékesítve

bújik, vagy villan elő

amint gazdája, Éva

Zsuzsanna, Szulamit

vagy az örök Heléna

szép leánya tesz-vesz köröttem

tudva is, nem is

hogy szemem rajta kap szemet

parazsam tőle az ihletet,

és puszta léte ad röpke percre

vissza vagy három évtizedet.

 

Megigéz, leköt, lenyűgöz.

Elmondjam talán? Minek? Dőreség!

Elriasztanám.

Így, ha hallgatok

bátrabban mozog,

és sütkérezik az elhallgatott

benntrekedt vallomások

hevében.

 

 

Táncolj leány,

táncolj, mert tavasz van

és tiéd, mind, az összes.

 -csataloo-

BGJ.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.