Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MEGINT KÉSETT

MEGINT KÉSETT

 

Amikor a magyar vasútról beszélnek, mindig két dolog jut fogyó eszembe:

  1. A magyar foci pokoljárása

  2. Apám, a fizikus, a házmestergyerekből Horthy korszakban lett egyetemi tanár két mondása. Az egyik, amolyan pályaindítón, fiam a vasút nyugdíjat ad, a másik a halálos ágyán akkor, amikor már túl voltam az egyik legmeghatározóbb vasúti járműbeszerzéseben minden kezdeményező szerepen, amikor taccsra játszottam magam, mert a lopósnál tisztességesebb, olcsóbb megoldásról beszéltem rossz helyen, magukat ünneplők előtt, falánk szendvicsfaló újságírói jelenlét mellett. A másodikban apám, aki akkor és ott a halálos ágyán már nem sokat érzékelt a világból, hiszen a pizsamáját is ellopták a kórházban, aminek orvosai sokát tanította, arra hívta fel öregedő jómagam figyelmét, hogy, ha megbecsülöm magam, akár beszerző is lehetek.....

Amikor a magyar vasútról beszélnek, eszemben van a sokk, amit vezető kereskedelmi cég bukása után, valljuk be, lezsírozott, látszat álláskeresési felhívás után kaptam, s az első ténykedések után a szörnyűködés: A középkorba, a vasút előtti időkbe kerületem.

A félkatonai fegyelmi , alá-fölérendelti viszonyba oly mertékben ágyazódott be a gyepes butaság, a haszonlesés, hogy elképednem is nehéz volt.

A vállalatvezetés másfél éven át azzal kezdte a napirendet, jár-e a prémium az ejtőernyősnek? A napi gondok csak huszadrendű témaként lettek felvetve, s aki felvetette, bukott. Egy főmérnök és egy gazdasági igazgató szaktudása tartott fenn megélhetést, s sírt jó pár szakmai zseni, kisemmizettek. A bukás egyetlen haszonélvezője a közben egeket megjárt, munkája elismeréséül látvány-bizniszbe delegált senkiházi lett. Az ma is.

 

Forogtam rózsás, nárciszos körökben, a madarak is kedvenceim voltak, ismertem jó pár kicsiből naggyá nőttet vasúton belül-kívül. Időnként beleláttam olcsójancsi korrumpálásaiba a kicsiknek, s a nagyokról hadd ne beszéljek. Életveszélyes.

 

A vasutat, s a focit illik szidni, rászolgált mindkettő.

Közgazdászként adott a dilemma, hol lehetett többet lopni? Az értékek kiárusításával, lepukkasztva, s közben snájdigan látvány-modernizálva az alapjaiban, pályáiban, környezetében, munkásállományának képzettségében meghasonlott félkatonait, vagy a tolvaj mentalitással, ügyeskedéssel meccsek-eladással elhíresült TAO megáldott sport-ágazatban, ahol tetszik-nem tetszik, a legszebb stadion, bizony Felcsúton van? Talán négyezres, három és fél (rossz, egyenruhás nyelvek szerint hét) milliárdból, plusz a környező beruházások további húszból...

 

Azt hiszem, a sportberkekben mindig lesz egy-egy dupla balláb, ami, mint mondásban a kapanyél elsül, s jön az eredmény. Lásd Gera, Dzsudzsák, ha kell a példa. Félek, a vasút vonatkozásban a mai helyzeten semmi nem segít! Lepukkad, szerepet veszít, kiszorul és KÉSIK. Mindig késik, mert mindig akadnak majd, akiknek zsebben megéri.

 

  • Két rabbi utazik marhavagonban. Mondd testvér, szerinted messze van még az Ígéret Földje?

  • Attól függ honnan nézzük, testvér! Inni akarsz, vagy megérkezni és üdvözülni.....

 

A következtetéseket ne befolyásolja amit leírtam. Mindenki alkosson képet saját tudása szerint magának.......

 

Balog Gábor

-csataloo-

2ol6.o7.29.