Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MEGFESZÍTETTEN

MEGFESZÍTETTEN

 

Már csak két nap,

s az összes depressziót hozó

közösnek mondott nagy ünnepnek annyi.

Feledésbe merülhet látvány-szülés,

dizájnos karácsony,

újév, hazug mámorokkal a vízkereszt,

barkaszentelelés, Balázsolás sem

hagy emléket maradandón,

mert elmúlt február…

 

A medve kinn, anyám-apám

meg közös sírban,

elfelejtve.

Öcsém visz rájuk virágot,

ha éppen olcsó.

Isten, ha létezik, mindegy mennyi alakban

tán neheztelt rám,

hogy átteleltem,

küldött fény felé törő

virághagymáimra fagyot.

 

Játékát régóta ismerem.

Előadta már számtalanszor, fennkölt magányban,

hogy elhagyott, hogy boldoguljak,

ahogy tudok, s aztán?

Holnap nagy esők jönnek,

meg szivárvány

esők után.

Minden számozott utakon.

 

Tudjátok, az én,

velem lázárost játszó Istenem

marka ökölbe szorítva.

Feltámadik legott, esmeg, s megint,

mert szokása,

és egyszer, május elsején kinyitja markát,

a görcsbeszorultat,

hogy lásd, mit őriz.

 

Ötágú, vörös csillagot.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.03.30.