Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÁR ÉS MÉG

20121.03.14-004.jpg

 

 

MÁR ÉS MÉG

 

Még utánad nyúlna a kéz,

de átmentél már a hídon,

a csapóajtó is harminchetedszer

pördült és másokat ont magából ki is, be is,

 

a lift is elvitt és

villódzó fényei falon nem adnak tudást

melyik emelet vagy pinceszint

padlóján kopogsz ki ritmust kis cipőddel,

 

a vonat is szalad tovább a rossz vágányon,

csak én érzem, szakszó a „rossz”,

és tapasztalat mondatja ki,

a fillérért dolgozó vasutasnak igaza van,

rossz az a vágány,

 

és hídon, csapóajtón, liften túl

lesipuskás fotós várja a testedet

népek épülésére heti egyszeri használat

kialkudott bérbe betudva,

és tölteléknek hív meg beszélgetésre

a személyzetis

mosolyog, mondja, elmehetsz,

a választott rokon,

és tárgyalás nélkül kész az ítélet ,

végleges másodfokon,

fellebbezésnek nincs helye,

leírnak

és az a kéz,

az utánad nyúló

már elfárad a levegőt tartani

és zsebrevágják mosolynak nem

épp nevezhető, de mindenképp grimasszal.

 

Megírják annalesek

az idén is tavasz van.

Hát ennyi.

Tényleg tavasz van.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.03.19.

http://csataloo.blogspot.com/