Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MAGDOLNA LÁNYA

 kokereszt-2011.08.01.-057.jpg

 

MAGDOLNA LÁNYA

 

 

Én felmentelek, Magdolna lánya,

leteheted a terhedet!

Elismerem, én bántam

avítt eszmevilágban

törvényeimhez túlontúl ragaszkodón veled.

Vétked, az ifjúkor elszállt szerelme

csak vétek, nem bűn.

Kár volt így büntetni érte.

 

Beszél és nevet,

a keservek mind tolulnak.

Nem hallgat el

apró részletet sem,

ki nem hagy semmit,

időt, történést, tetthelyet,

védi a szennyet,

és kitakarja a hálószobát,

zsarnok tobzódást,

erőszakot,

verést, megaláztatást.

 

Nagy érzés

foltokban sem maradt

látszatát parancsra rendelő

kétarcú rém,

le nem vakarható

kilátástalanság ácsorog minden sarokban.

Az ajtón körömlakk.

A hatszázhatvanhat vagyok,

és

neked hatszáz, bizony hatszáz

te rongy,

és vesd szét a lábad,

mert képedbe nyomom a Parabellumot!

 

Néma csönd.

A másik szobában lányka sír.

Konyhában bableves fő,

s a gőzben már álmok se szállnak el.

Ne lőj, és ne bántsd a lányom

és

igen, megalkuszom,

és csak te kellesz,

csak végezz gyorsan és menj isten hírével pokolra!

Megőrzöm jóhíredet,

és holnap is jöhetsz,

és mindig jöhetsz, ha élni hagysz

gatyátlan patás, te férfiisten,

te nekemjutott.

 

A világ szeme csukott.

Nem nyitja ki.

 

A feszület, falon,

csak nejlonba csomagolt nyúlfarok,

szárított varjúláb.

Megváltásra várna,

de nincs remény, csak üldözés,

s a tisztesség seregein

rendre erőszakot tesz

a csatorna

zsíros, kénköves rothadása,

az önimádó, a csaló, a világ.

Mert övék a dicsőség, a hatalom és az ország.

Az apró, emberként láthatatlan, Gólemeké.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.03.20.

http://csataloo.blogspot.com/