Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MAGÁNYOS TÜNTETŐ

 

 

2012.11.19.-032.jpg

MAGÁNYOS TÜNTETŐ

 

 

Igen, a zászlóim kilyuggatták újra.

Ok nélkül, csak passzióból.

Baltás kezükkel nyakamba faragták

az egyszer már elkergetett

a kis köpcös pupákot

és rajba gyűlt varjúcsapat

zeng kalászról életet, ugaron.

Lengetett jelkép vásznán

csak a kín vörös,

túlterjeszkedett félős lelkeken

a fehér terrorja,

s reményem zöldje még diliflepnit sem érdemel,

oly ostoba.

 

Komlón át, Pécsről,

habogni indul

tornyos ház elé a nyomor.

Sír a kéz, a megmaradt,

egykor bányászlapát, most kerekesszék

növeszt rá hólyagot.

Nyakába varrják,

ez is csak ingyenélő,

romkocsma-töltetlék,

keze sincs elég,

s a felmenői is mind cigány, vagy egyéb

mocskos, kommenista-fajta!

Halászna itt a tiszta vízben,

zavaros fej – barom!

Vereckét őse nem látta sosem!

 

Trendszeridegen tegnapjai

isznak, a költő lábánál úsznak el,

így aztán nem kell senkinek.

 

Az úton felfelé,

az aszfalt-magányban

ki tudja, gondolt-e néha

az óvilágra,

meszesgödrökre, Pestről parancsra egykor kivert?

S ahogy a tiltott város felé lépkedett,

jutott eszébe pár Kádár-pofon,

hogy észre térjen?

Az kijár ma is, csak a név, a cél, a szándék,

s az eszme más,

ki adja!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.11.23.