Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MADÁR A KERÍTÉSEN

 

20121.03.13-040.jpg

 

MADÁR A KERÍTÉSEN

 

A kerítésemre gerle szállt.

Csalhatta fenyőm dús bozontja,

fészekrakások kényszere.

Csalhatta csendem.

Nem hallható, belső zene,

madarat, szomszédot nem zavar.

 

A kertem is csak hívogatta.

Kihordva korhadó avar.

A földből fűmag kilátszik.

Terülj asztalkám,

reggelre pazar

étrend az madárnak.

Nem tartható csodának,

hogy erre szállnak,

megállanak, betérnek,

visszajárnak szemezni

zöldcsírás emlékeim, hogy jól lakjanak.

Fiókát adjanak a nyárnak

kellő időben.

Eddig a tények.

Innen misztikum.

 

Mert nem fakul remény,

hogy te küldted,

nyakán gyűrűvel a béke-jelet!

Nem lehet kiszámíthatatlan,

miért,

hogy közel engedett magához,

ha te küldted!

Karnyújtásnyira.

Ismert-megismert.

Nem látszott rajta félelem.

 

Ha mégse te?

Lehetett ráncos, vajákos,

téged megáldó elköltözött.

Ki nem oly rég Tarnóca

eföldi udvarában

szellőrózsákat öntözött,

kért csendes szavakkal: Vigyázz a lányra!

Lehetett dús,

koszorús, fonott hajával

az Édesanyám.

Jelezni, az óra,

a galambszárnyakra ültető,

minden felhők fölé repítő,

fogható valóságokat felejtető idő

közel van.

 

Fejtsd meg a rébuszt!

Fejtsd meg nekem,

messzeszakadtam.....

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.03.14.