Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LÍVIÁNAK 2012.03.27.

2012.03.27.-006.jpg

 

LÍVIÁNAK

2012.03.27.

 

 

Végre megkerültél!

Kallódtam nélküled.

El sem hiszed,

hol ételért koldultam,

kapkodtam fogyó levegőt,

idétlen parkokban leültem

és képzeletben játszottam,

hogy veled beszélgetek.

Parazsad mentettem át,

két tenyérbe, mellhez szorítva,

hogy meg ne fagyjak.

 

Nem csak emléknek

hagytad itt magad,

fényképek, árnykép, mosoly,

és mosoly szájam szegletében

igézett naponta,

mert nézegettem mind,

hogy mutasd valós magad,

testben is,

ha csak két dimenzióban

és a múltban.

 

Hamis illúziókat

fogantatott nincsek halmaza.

A férfielme amúgy is esendő,

még inkább akkor,

ha választott csillaga

csalódásból, okkal,

vagy szipla „csak”

eljátssza: lehullott.

Pedig világít fennen

változatlan.

 

Őriztem minden rezzenésed,

szemed, vonásaid, az ébredésed,

hogy két kézzel adsz,

el-  és ki nem mondott

minden szavad

naponta visszadobbant.

Őriztem hajadból a füstöt,

s ahogy haladt napok sora,

csak neked mondtam mesét,

köréd aggattam glóriát.

 

Őriztem verseid dallamát.

Szabályos,

pontos képeit szavaknak.

Hibáim,

nagyritkán boldog álmod

őriztem,

és most, hogy megtaláltalak,

furcsa melegség simogat.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.03.31.