Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LÍVIA SZÁVA

 

 

001--10-.jpg

 

LÍVIA-SZÁVA...


Koromhoz mérten, ahhoz illően vagyok éber alvó. Minden neszre képes vagyok felfüggeszteni az egészséges hortyogást, s ha mégsem, ott vagy Te, kedves, és finoman oldalba rúgsz, vagy befogod az orromat.

Bármire ébredek, a visszaalvást egy neked kijáró simogatás, egy leheletnyi csók vagy arcra, vagy fejbúbra előzi meg. Ötből négyszer észre sem veszed. Nekem meg jó így is, megnyugtat, biztonságot ad, mint a hasrafordulás, a jobbra kinyújtott kezem, ahogy hozzád ér.

A semmi, kis féligalvós mozdulatokban ott az összes nappal kimondott, meg elhallgatott vallomás, hogy szeretlek, hogy jó és érdemes veled élni. Hogy kivételes ember vagy, költő, lélek, hús-vér mindennapok naponta velem alvó csodája.

Most kötelező és régen várt köreid futod lenn a határszélen a szülőknél, testvéred ikerlányainál. Csillog a szemed az örömtől és könnyes, ha magad maradsz elalvás előtt, a bánattól is. Gondolkodol a megmagyarázhatatlan sorson, hogyan, hogy a szeretett testvérnek három is jutott, te meg elveszítetted azt az olyigen várt egyet, a miénket. Lesz-e, lehet-e teljes az életed?

Nem alszom melletted.

Az ébredéseid nem nyugtázhatom a szokott simogatással. Hangom sem ér el, messze vagyok. Messze, mert az eszemmel élek, mert érted tagadom meg a kockázatot, a téged kockáztatást, pedig de szeretnéd....

Lehetnék felelőtlen. Adhatnám a kértet.

Nem a korom tart vissza, nem a kötelező elmúlás közelgő ideje. Nem vagyon-féltés, nem családi belháború, borítékoltan. Csupán a téged-féltés.

Láttalak lavornyi vérben, kicsim.

Láttalak, mikor a testi fájdalom, mit vitézül viseltél, semmi volt ahhoz amit a lelkedre rakott a kiszámíthatatlan, a ki tudja hol, mikor beszedett vírus, ami elvitte Lívia Szávát.

Írok, meg bőgök. Én is akartam.

Vasárnap, Iványi Gábornál kérek majd egy imát a közösségtől. A Lelkésztől, a meg nem születettért.

A franc sem ismeri, tudja az élet előtti-utáni élet misztériumát. Van, egyáltalán???

Lehet, a lányunk ma fentről vigyáz minden vaddisznócsapáson az irtásra kijelölt orgonákra. Lehet, kis lelke beleköltözött füvekbe-fákba, ki tudja??? Lehet része van abban, hogy telkemen kiszáradt a flanc, s csak a vadrózsa hoz majd kötelezően virágot, meg a szőlő kúszik egyre magasabbra madáreledelnek a fenyőre?

Tegnap voltam a Prüntyő-sétányon látogatóban. Sem érzéketlen, sem túl érzékeny nem vagyok. Várlak, hogy szuszogj mellettem, pihend ki gondjaid, képes legyél minden reggelen munkába indulni úgy, ahogy eddig, Hogy nap-nap után mindig csak adj magadból, tisztességedből, emberségedből a rászorulóknak. Mert jó embernek ez a sorsa, életvonala.

Vasárnap megjössz. Az álmod újra nyugodt lesz, melletted leszek. Vénség, kiegyensúlyozottság, szeretet és szerelem. Konyha, ágy, asztal, nagy- és kismosás, pénzgondok, de élhető, kedves, ölelő jelen, mindig csak Jelen.


Szeretlek, feleségem, szép Horváth Lívia!!!!


Balog Gábor

-csataloo-

2o14.o4.23.