Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LEVELET KAPNI JÓ

img_8035.jpg

LEVELET KAPNI JÓ

 

Forog a kerék, a nyári. Megyünk cserére.

A tél itt van nyakunkon naptár szerint, s nem dűltem be a tizenhatfokos melegnek, amit el kell végezni, azt el kell végezni.

Korán keltünk, mert messzire megyünk. Kisebbik fiam, második kutyám és én. A csonka család. Csonka, mert az asszonyom, a Világszép Nádszálkisasszony szabadságát tölti, megérdemelten szülőknél, csöpp unokahúgait látogatva.

A célkeresztben a kerékcsere, ami elvégezhető lenne Pesten is, hisz egy utcával arrébb gumis, de mit tegyek, ha az a messzebbi nőtt szívemhez? Mint hajléktalanoknak ruhát gyűjtőt, megszórtak minden jelenésemkor pár zsák príma ruhával, tudják, hova került.

Ez mára a tízes kör. A kilences a kert Horányban. Diólevél lehullt, szeder vadhajtások a kerítés mellett az eget akarják nyalni, ideje rendet tenni egy-két hétre előre.A kerék, a régi négy talp forog. Kutyám fiam ölében, mint a papagáj, pokróccal letakarva. A gyerek, alig harminc alatt, olvas. Stenciles lapok – könyvmásolat, két vaskos részletben.

Megérkezünk időre, nyáriról télire váltott a talp. Seperc, míg ehető kenyeret veszünk a falusi boltban, s nyit a Horány, boldogság-bánat bölcsője-Horány.

A levélszekrény az első. Öt agitprop szavazz magyar, egy a nyugdíjhivataltól, hogy vették, utalnak, s a ráadás, meg két értesítő a NAV-tól a gyereknek. Kerti terepszemle is elmarad, irány a posta! Postán? Nincs! Kedvesen visszakeresnek:Tegnap visszaküldtük. Izgalom. Mi lehet a hivatalos levélben? Adó-visszatérítés? Kizárt! Rutinellenőrzés? Akár, az. Tanácskérés, hol érdeklődjünk. Válasz, elfogadható.

Nem érintettként is érzem, ahogy gyomor összeszorul hivatalos levélre. Avart kapirgálunk össze és tüzet is gyújtanánk tört rőzséből, de a hangulat törött, tűz sem gyullad semmi papírra. Irány haza, irány az első APEH-NAV iroda. Mi van a meg nem kapott levélben?

Visszafelé az eb rendetlenkedik. Fiam, kezében a stenciles tudománnyal rájön, a fél tudomány kinn maradt, vidéken. Csöndben, csak két három kilométerenként, basszamegol. Amolyan laza, észrevétlenül, hogy tudja is, nem illik, de szó sincs más erre. A nullás bekötőnél azt hallgatom, hogy aki milliárdokat lop, az szarik a világra, a kisemberrel, a pénzben nulla, nem lopóssal levelezik a NAV. Idő van rá, a dugó félórás, benzinfaló. A kutya, a hátsó ülésre tornyozott négy keréken király. Hold semmi, délelőtt tizenegy van, Hold helyett minden mást megugat. Időnként, mert ő talán érzi a belső feszültséget, bepróbálkozna a kisebbik gazdihoz, de az nem vevő a közeledésre.

Nekem, a dugó nyolcszáz méterében paprikavörösre váltott a fejszínem. Tükörben látom, tudom, mit jelent.

Az ingerküszöbökre adott reakcióim – ha kussban is – adtak pár taslit a bevett gyógyszereknek.

A felhők fölött egyik ősöm, a csehországi nyeregkészítő mester lánya, Sikota (Sikoty) Mária mosolyog ezerhétszázötven körülről odakerülten, s én, a kései utód, a vezetőülésből elolvasom a kisebbik fiam kezében tartott stenciles csoda címét:

7. fejezet. Út a gazdagsághoz.

 

Balog Gábor

.csataloo-

2o16.1o.25.