Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

LEVÉLMENNYORSZÁG

 

Csak ősz! Nézd!

Hullt levél! Repül,

szinte szárnya van,

viszi a szél!

Benne mennyi fény,

meleg, raktározottan,

pedig már nem él,

kétféle lét között van,

a tömzsi rügytől

méregzöld-határozottan

széllel vitázó létnek annyi.

Megszakadt.

 

Száll fejem felett,

s én gondolkodom.

Ha van, mennyország

túl minden lombokon,

a hullt levélnek

a föld pokol.

 

Vár ítéletet,

közben lassan ég,

elveszti hajlékony

állagát, színét,

bűnösen barna lesz,

törik, megreped,

és örök, visszatérő

vízben, esőben,

fehér temetőben,

fagyban,  hóban, jégben,

pokolra, Földre jut.

 

Ha lenge szél mégis,

patakba dobja,

cserregő víz forgatja, sodorja,

körbeudvarolja,

mészvázzal befonja,

kap kőbe préselt

új életet,

kőben, víz gátjaként

dalolhat éneket

Levélmennyország

örök lakójaként.

-csataloo- 

BGJ.2008.02.22.

http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM