Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LEHETTÉL VOLNA ELŐBB IS

034.jpg 

 

 

Burns papa terenget takarót rám és rád is,

hogy múló telünkön lássalak,

pepita pokróc alatt fogjalak,

öleljelek,

és éljen remény,

a tél elmúlik,

kenyér szökken kalászba maholnap,

mi több, ősz hajam

megmaradt sötétjét megirigyeli majd John Anderson.

 

Szívem!

Annyi minden marad majd bennem

mit nem meséltem!

Hidak, szénnel rakott vagonok,

olvadt érc, miben minisztert temettünk,

megmászott,

hódított nők, meg dombmagasságú,

hazai bércek.

Az első,

apám nevére, szocvilágban bejegyzett telkünk,

szolgalelkünk, lázadó lelkünk,

meg másfél méteres árok.

Vízcsőnek ástam.

 

Floxok, virágzón,

mindig glédiában,

négy satnya almát termő almafa,

verések, verettetések,

veretes, nagy eszmék lerakata

lom között,

sutban-sufniban.

Danászó násznép,

ki van fölül, ki alul-kép,

moziban zseb,

meg mivan, mi van fiúk,

Bereményival, -vel, sőt, Tamással, kicsinkét.

 

Költők vagyonát, kincsét aggatom

halottra vágott köcsögfáimra éknek.

Torz soraim,

rímeim röhögnek próbálkozásomon,

helyedbe lépnének másoknak női. Feszt.

Nem hagyom!

 

Tud rólad mindent Apollinaire,

heteróként még szavakba öntött Pilinszky,

Jatzkó téged mesél,

és bánatát rímekbe ölti Szőcs.

a Kálmán.

 

Pöntyög rólad zenész-Tinódi, s én hallgatom,

nem avítt a nóta.

Petőfi téged hív Júliának,

Adynál az alázat rólad szól szerelmesen.

A nagy Maja Liljának ismer,

Viszockij hozzád beszél,

s a Shagane-t is neked írták,

mert létezel,

 

velem vagy,

századok megélhetési harca hozadékaként,

kockásra fingott, fenét sem skót takaró alatt,

merev kötések, vállalt kalitok rabja.

Szellemben szabad.

Testben? Ki tudja?

Tán a szél.

Az Isten mutatóujja, meg Te.

Tán a rossz kor.

Tépett, tavalyi akáclevél,

ahogy számolgatom.

Szeret - nem szeret.

Ne válaszolj!

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.01.29.