Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LÁZÁR A TISZTESSÉGESEBB

 

 

lazar.jpg

 

LÁZÁR, A TISZTESSÉGESEBB

 

Talán el kéne egyszer gondolkodni minden ma élő, gondolkodásra már tudás-alapon képzett magyarnak, magyar állampolgárnak, mit ért gazdaságilag, szomszédpolitikailag, víz- és árvízügyileg, vagy vízgazdálkodás, munkahelyteremtés és megtartás szempontból a Bős-Nagymaros terv.

Talán el kéne gondolkodni azon, hogy tagadása, meg- és elátkozása kovásza volt annak a rendszerváltásnak, ami a progresszív helyett a múltba fordulót, a kacagányos magyart, a parlament ablakából részegen billegetőt emelte hatalomba, és beáldozott egy átgondolt fejlődési irányt, no meg egy szakmát, nekik napnál világosabban is, Bős-Nagymaros-függetlenül is érő-érlelődő kijáró, mellettük landoló szavazatokért.


Politikában, persze, az egész folyamat és a hozzáállás is érthető, ha puha diktatúrában, úgy akarok rendszert váltani, hogy a rendszer birtokosai is csendben egyetértenek velem.


Kétségem nincs, hogy a Bős-Nagymaros kormányközi megállapodás magyar aláírójának, saját kútfőből halovány elképzelése sem volt az egész terv hasznáról, értékállóságáról, hozamairól. Amit tudott és tudhatott, az kiművelt fejek évtizedes munkájának végkövetkeztetései, érvei. Ahogy az erőmű vélt, feltételezett káráról sem lehetett közvetlen, saját tudás alapú következtetése. Alá is írt – naná, hisz, ha belegondolunk, szürke apparatcsik volt, s a döntésben segítette a pártfegyelem, meg a párthatározat.

Jó döntéshez asszisztált? Azt hiszem, igen. Bős megépült. Haszna mérhető. Nem kicsi. A hártyáslábú mocsári struccok és a húsfarkú vízipávák élettere sem sérült, a vízákról meg minek beszélnénk, a Vaskapu megépítése óta csodaszám-ritkaságnak számítottak már Bajánál is.

Nagymaros, Bős párja elmaradt.

Befutott Antall, az ellenzékbe kívülről hozott, a mi Szvatoplukunk. A váltás farvizén befutott egy zsigerből tolvaj is. Kórházi ágy mellett, jó kisfiúként.

Az erőműszerződés aláírója 2o14 október 2-án, kilencvenévesen csendben elment. El is temették családi körben a miniszterelnököt.

Emlékszem, annak idején se nem szerette, sem nem utálta a nép. Nem vadászott, nem építtetett magának bingi-bungi bungalót közpénzen, mások földjén, a kutya sem tudta róla, szereti-e a focit és ha igen, kinek drukkol. A TU 134-es kormánygépeket sem igazán amortizálta utazásaival, nem rendezett szarvasgombás zongorakoncerteket a hatodik kerületben, nem lazították meg soha állami kocsija kerekét, családtagjai sem kerültek reflektorfénybe.

88-ban eltűnt. Nyugdíjba ment.


Nyugdíjasként soha, egyetlen egyszer sem nyilatkozott. Félve megfogalmazott oldalága a gondolatnak: tán a rendszerváltás utáni egyetlen valódi államfő is így megy majd el? Hallgatni arany..... talán.....Pedig nagy szükség lenne ínségben a józanok szavára. Az egyetlen, valódi emberére, aki a posztot viselte. A csönd sokféleképp magyarázható, s etikátlan lenne, ha vesézném.


Maradok Lázárnál, aki a maga képzett és képzetlenségében is ember volt, nem rossz, nem is non-pluszultra.Amolyan selymes középútnak szánt valaki, akit ledarált a kor, a fafejűség, meg az akarnokság trükköző világa.

Hallgatom ma: A kistörpe retirál, visszavonulót fúj netadó ügyben, szokásos, pávamódon. Nem úgy, és nem így gondoltuk, mondja, s beígér egy ki nem szarja le mesterséges, hamisított, hazug nemzeti konzultációt, ami megint csak egy kéretlen levél, spam a postaládában az én forintomért.

Visszavonásról szó se nincs! A törpe nem veszíthet!

Kérdezném akkor, te törpe!

Mostál te valaha fogat? Miért büdös, minden kifújt lehelleted, mi belőled hozzánk lejut? Szagos a hónaljad, törpe? Mosod adóztatni kívánt szappannal, vagy nem? Az asszony befekxik melléd estelente, hogy élvezze szagod?


Vissza Lázárhoz, az elmenthez....
Megnyugtatna, ha lenne a ma regnáló hatalomnak csak egy olyan kineveltje, aki gondolkodásra is képes. Névrokon van. A mindenki annyit ér, amennyit szerez-Lázár. Mecsoda különbség!!!!!


Gyuribá! Nyugodj békében!

Mi, itt fönn, meg elleszünk. Benyalunk, tapsolunk, szavazunk....

S, ha odafenn is a könnyed potyog, magánügyed. Rendezzed le Isteneddel.


Nyugodj békében béke híve, Gyuribá!!!!



Balog Gábor

-csataloo-

2o14.lo.31.