Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LÁNYOK

 

 

Lányok,

babos szoknyában,

kis kendővel,

tánckarban az óvodában,

lányok, padra görnyedve,

oldaltsandítva

egymáshoz bújva,

sutyorgón megbeszélve

mindent, mi nektek fontos,

mit csak ti láttok,

láttatok,

lányok, parkban, tavasszal,

csacsogva,

új élet dallamát dúdolva,

vagy énekelve

vérmérséklet szerint,

lányok,

szendén, vagy elhatározottan,

valami partin,

kifeszülve, vagy kifeszítve,

összezárt combú lányok,

látom, ahogy kitárjátok

a jövőt felém,

és bilincset fonni tanultok,

mit már jóelőre megbeszéltetek

egymás közt,

vagy épp az új világ

szennyoldaláról tanultatok

titokban,

utálkozva is a helyzet

furcsaságán.

 

Lányok,

látom miként lesz belőletek

a világ összes rendinek

megfelelőn,

anya, hűséges,

vagy csalfa asszony,

boldog, vagy kielégülésig

el sosem jutó,

mindig bolyongó,

más ágyban ébredő vándor,

madárdal, simogatás,

ágyba vitt ,

vagy hozott reggeli,

és látom, ahogy egytől-egyig

büszkén viseltek

mirtusz, töviskoszorút,

sőt mindkettőt akár

egyidőben,

mert ilyen kacskaringós

a lányoknak rendelt életút,

göröngyös,

buktatókkal telt,

párnába gyűrt,

kikényszerített,

vagy ölbe pottyanó

sorsvonal.

 

Lányok,

megannyi Madonnám,

korban és alakban

mind-mind mások,

más vágyak, szokások

és megszokások rabjai,

legyen áldott

minden mozdulástok!

Csak bennetek

tudom feloldani

minden

megkövült

férfiálmomat.

 

 

BGJ.2005.12.24.