Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

LÁNYKA, MEZŐBEN

 

 

Hatvan évet a mába hordtam.

Az élet sóját hegyekbe.

Esőáztatottan.

 

Megélhetésért imádtam Istent,

csillagot, újra Istent.

Dolgoztam, megfeleltem.

Hol nagy,

hol egész aprócska lettem.

Pumpaként zsugorba rándult

és kitágult a lelkem.

Szerettem.

 

Egy-két nőm, elhagyott

és jöttek újak,

cukorban,

forrásvizemtől szárítottan.

Szépek.

Lenge ruhában, meztelen.

Megannyi Magdaléna.

Bűntelen.

 

Morzsákról tegnapoztunk,

fejben moziztunk.

Lebarnult tőle a hátunk.

Tengerpartokon jártunk,

kevertük Tirént Azovval,

inka palotákat láttunk,

paroláztunk a fáraókkal,

visszhangot játszottunk

havasról hazatérő

hegyi csordakolomppal.

 

Fonott kézben

piacoltunk a Búza téren

Rég volt.

De régen!

 

Ágyamban hallgatod,

mi mindent megéltem.

Találgatod, az érkezésem

mit hoz neked?

Mesélsz te is.

 

Valahol nagyon odabenn,

két apró láb

útkeresését figyelem.

Szöszke lányka sétál

vadvirágokból szedett,

színes csokorral kezében.

 

Arcán a kettőnk vonásai.

 

-csataloo-

BGJ.2009.09.07.