Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LA PASIONARIA

 

10629640_10203572271405837_6731942575455512075_n.jpg

LENDVAI ILDIKÓ  röpke elemzés írt a minap, és mégis, sokadjára is, mélyre szánt.

Egyrészt, a gondolat, eke-súlyával vésődik a gondolkodásra képes és a gondolkodásra még képesnek vélt agyakba. Másrészt valóban oda szánt(a) a szerző, ahol a filléres gondok, a napi szintű éhezéssel az együttélés fizikai és lelki nyomora szavazót kerget az arcát hol keménynek, hol megengedő-bátyuskásra rajzoltnak, a kitervelt-tervezett hazugság, a "rassz az első ideológia" csapatának fidessel csak némi sávok miatt megkülönböztethető, de ma ellenzékiként megjelenített legrosszabbjai csapdáiba.

 

Tudjuk, Ildikó sajnos már nem fiatal. Voltak kopásai, de az elkötelezettsége, demokratikus és a kisember érdekében mindig őszintén kimondott "lassan mondomjai", most sokadszor, írott változatban világkép megerősítők és alakítók. Panaszos felhívás és megértés ötvözése. Ébresztő, vekker a balgaságból, alulinformáltságból nyakunkba minden eddigi rendszerváltozás utáni rosszból a létező, elképzelhető legrosszabb „hangulat-terelt”-re hangolható választók felé.

Vekker, amit az ágya mellé állított anno a munkás kisember, hogy le ne késse az ötórás felkelést, mert várja munka. Vekker, amit mérgesen csapott le középiskolás, hogy megint mehet, doga lesz és elbulizta a felkészülést, s most már csak a hamisított orvosi, vagy a puskázás segít.

Puskázás, amit, ha ma még nem szó szerint, de holnap bizton remélhet az, aki késéssel jön rá, nem ilyen lovat akart!

Cuki, vagy ciki elemzi újnácik nyomulását. Fél lábbal csapdában van, mert a cukinak nem valóban ellenfele, csak amolyan megtűrt, elviselhető, félni sem kell tőle változata az, ami ciki.

Adott a most éppen nyál, a simulékony, a hamvas, korrupciós botrányokban kondértól távol csak feledten megesett, sávos honleány macsó-ra vett arca, a hívó szó, a csöndben irtsd a cigányt, az utáld a zsidót, a tartsd a markod iszlám-pénzekre, orosz pénzekre pártfenntartó susmus, vagy a kendőzhetően az. Idézi vonát, a géntisztaság-gurut vallásügyekben. Mintha Imrédy-t kérdezné. Jól, pontosan idéz.

 

Ki hallja meg?

Istenverte balfék szocikáim, nem lenne ez a Lendvai írás, amit be kéne tanulni szórul- szóra Kunhalminak, Tüttő Katának, akik tehetségek? Nem ezt kellene visszhangoznia Újhelyinek Brüsszelből – minek ment oda -, Botkának Szegedről? Mi a francra vártok? Mesterházira, aki elmotorozott és nem veszi észre, hogy nem pártberkekben, hanem értelmes megnyilvánulásokkal lehet visszaszerezi esélyt, persze dzsigoló pofázmány nélkül, vagy arra, hogy nem létező súly mellett a kopasz pártvezérnek kinő a haja? Nektek, akik még szoci vagytok, a legjobb értelemben, nem visszatetsző a helyzet?

Mondhatja bárki, a ma a szocik fellendülőben vannak. Igaz. De miért? Azért mert tettetek érte, vagy azért, mert a gőgjében elhatalmasodott fidess egyre többet lop, s ezt minden hírkorlát ellenére a kisember is észreveszi?

Fiatal szocik! Ne várjatok párthatározatra!

Vegyétek körbe egy színpadon a „fiatalasszonyt” (bevallom, öregasszonyt akartam írni, s szégyellem, nem azt írtam elsőre le – hisz Dolores Ibarruri, a La Pasionaria sem volt mindig fiatal)!

Álljatok ki, hirdessétek veletek rokonlelkekkel, különbségeket nem keresve magatok között, hogy nagy döntés előtt áll az ország!

Festői kisvárosban, a megszólítottak voksán múlik, mi lesz.

Lágerország, sávosan, vagy sok együtt tanuló, jóra törekvő, nem maga alá kaparó valódi, civil és pártos politikus, meg a csöndes, élni akaró köznép lassan, de biztosan munkához, lakáshoz, megélhetéshez jutó keretállama, a picurka, sosem a legjobb, de tisztességes, az együttélések minimumát törvényesítő, a segítsd az elesetteket, mert magadon is segítesz-megértést kínáló, „félúton-Kánaán"!

 

Na, ennyit nektek Lendvai Ildikóról, hogy eszeteknél legyetek, Feleim!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o3.23.